Lavinák

A jég és hó, amilyen gyönyörű, egyben olyan veszélyes is lehet. A magashegyi túrázások első számú veszélye a lavina. A hó stabilitásának értékelése elsősorban technikai ismeretet, illetve alapos megfontoltságot kíván. A továbbiakban ismertetek néhány módszert, de ez nem elegendő a hó értékeléséhez. Hosszú évek tapasztalata, elméleti ismeretek elsajátítása és gyakorlott hegymászók melletti „inaskodás” után juthatunk el arra a szintre, mely már egy biztonságos önálló mozgást tesz lehetővé. A lavinák 80%-a a hóviharok alatt vagy rögtön utána indul meg. A veszély folyamatosan nő, ha a hóesés meghaladja az óránkénti 2 cm-t, és potenciálissá válik, ha a hó 30 cm-re vagy tovább nő. A viharok utáni gyors hőmérsékletváltozás, különösen a melegedés, szintén növeli a veszélyt.

Hó és lavinák

A hó alapvetően parányi porszemcsék úgynevezett kicsapódási magvak körül kikristályosodott víz, mely a légkör magas régióiban keletkezik, ahogy a lehűlő vízcseppek megszilárdulnak. Az így már nehéz hópelyhek hullani kezdenek, és közben növekszenek szublimáció (további vízpára fagy hozzá a kristályhoz) vagy összekapcsolódás (további vízcseppek fagynak hozzá a kristályhoz) által. A hókristályok megközelítőleg hatszög alakot vesznek fel.

A hópelyhek egy körforgáson keresztül folyamatosan változnak, visszaalakulnak vízzé vagy párává, majd újra, hókristály formájában megfagynak. Ezek a változások és a következtükben kialakult hóviszonyok érintik a mászókat.

Állandó hőmérsékleten végbemenő átalakulásról beszélünk, amikor az alacsony hőmérsékletű (nulla fok alatti) hóban, nyomás hatására a kristályok ágas alakja gömbölyű cseppé alakul. A szomszédos kristályok karjai nem kapcsolódnak össze, így ebben a hóban kicsi a kohéziós erő. Ha a hőmérséklet tartósan alacsony marad, a hó újra összeáll. Porhó sízésre például csak a havazást követő kb. 24 óra múlva válik a hó alkalmassá. Közvetlenül hóesés után általában nem bölcs dolog mászni, vagy sízni.

Hőmérséklet-változás következtében végbemenő átalakulás eredményeként csésze formájú kristályok jönnek létre, amely fokozott lavinaveszély forrás. Ez az átalakulás végbemehet vékonyabb hórétegben akkor is, ha a talaj melegebb, mint a hófelszín. Ahogy a vízpára átjárja a havat, csésze formájú kristályok alakulnak ki a rétegekben. A további havazás következtében puha, porhanyós réteg kerül a keményebbre, melyben a csésze formájú kristályok, mint “csapágygolyók”, a rétegek elmozdulásához vezetnek (rétegtörés). Ez a folyamat réteglavinához vezethet.

Az olvadás és ismételt fagyás következtében fellépő átalakulást a hőmérséklet 0° C körüli ingadozása okozza, és ez egyben a leggyakoribb jelenség. Ennek eredményeként a kristályok előbb összezsugorodnak, vékony vízrétegeket alkotnak, majd újra megfagynak. Szilárd, tömör hó keletkezik.

Hótípusok:

Porhó. Laza hó, amely 0° C alatt, kis szél kíséretében hullik. a porhó az állandó hőmérsékleten végbemenő átalakulás alapja és stabilizálódása előtt (napok vagy egy hét) lavinát képezhet. Mély porhóban nehéz és fárasztó az előrejutás, jó “evezőtechnikát” igényel.

Szél tömörítette hó. Ez esetben a szél rakja le a hulló vagy a felszínről felkapott havat. A kristályok a becsapódás miatt összetörnek és gyakran újra összekapcsolódnak. Minél erősebb a szél, annál keményebb lesz a hó. A hegyekben a hó nagy része ilyen típusú.

Firn. A hegymászók álma, elég kemény ahhoz, hogy megtartsa a mászót, de egyben elég puha is a hágóvas számára. Stabil, az olvadás és ismételt fagyás következtében fellépő átalakulás eredménye. Magas a levegőtartalma, ezért “laza, de kemény”.

Az általános hófajták és a kialakult viszonyok a lavinaveszély meghatározói. A gerincek és bordák biztonságosabb terepet kínálnak, a bevágások és kuloárok (nagyobb bevágás) veszélyesek. Szélfutta gerinceken, közvetlenül az él mögött a hó összeáll, ami fokozott lavinaveszély forrása.

Lavinaveszély

Ha gyengül a kötés a hórétegek vagy a hó és a talaj között, a hó lecsúszik a lejtőn. A hó minőségének felbecsülésére az egyetlen biztos módszer, hogy a rétegek megvizsgálására gödröt ásunk a hóba – meglehetősen izzasztó feladat. A legjobb rétegminta a talajig lemegy, de erre ne törekedjünk mindenáron. A veszély akkor a legnagyobb, amikor puha és kemény rétegek váltogatják egymást, és egy kemény réteg tetején vastag puha réteg található.

A keménységet 1-től (kesztyűbe bújtatott öklöt bele tudunk nyomni – porhó) 5-ig (erős jégcsákány ütés szükséges – megszilárdult firn) számozzák. Veszélyes, ha a szomszédos rétegek között 3, vagy annál nagyobb a különbség. A nedvesség szintén szerepet játszik – a nedves, nehéz, csúszós hó sokkal könnyebben megindul. Száraz hóból (1-es víztartalom) nem lehet hógolyót gyúrni, nedves hóból (5-ös) ki lehet csavarni a vizet.

A “csapágygolyó”-szerű csészekristályok (kívülről rizshez hasonló, omlós hó) jelenléte a középső vagy alsóbb rétegekben, növeli a lavinaveszélyt. A terep lejtése szintén jelentős szerepet játszik – a legtöbb lavina 30-45 fokos lejtőn keletkezik; egy domborulat a lejtőn feszültséget hoz létre a hóban, ami szintén lavinák megindulásához vezethet.

A széltömörített hóban keletkező lavinák a legáltalánosabbak. Ezek hatalmas reccsenéssel indulnak meg. Ilyenkor a felszín szerkezete szép, sima, és az idő inkább borongós, mint napos. A magas hőmérséklet olvadást idéz elő a rétegek között, ami megindíthatja a lemezeket. Gyakran nem több, mint egy hangos zaj, vagy egy lépés is kiválthatja a rétegek közti laza kötés felbomlását.

A pusztító erejű porhólavinák közvetlenül a kiadós havazás után keletkeznek és a hatalmas tömegű finom hó levegőfalat tol maga előtt. Leggyakrabban a Himalájában fordulnak elő.

A nedveshó-lavinákat sokszor a lejtőn legördülő kis hólabdák jelzik. Akkor keletkeznek, amikor a hőmérséklet nulla fok fölé emelkedik, gyakran csak késő délután. Lavinaveszélyes területeken bármilyen hirtelen hőmérséklet emelkedés fokozott óvatosságot követel.

A lavina túlélése

Ha elsodor egy lavina, az még nem jelent biztos halált. Fussunk felfelé a megindult lejtőn, “ússzunk” vagy guruljunk oldalirányba vagy a felszín közelébe, így csökkenthetjük a ránk boruló hó mennyiségét. Amint lassul a lavina és még tudunk tájékozódni, próbáljunk a felszín felé úszni. Mielőtt a hó elkezd összeállni, utolsó erőfeszítésünkkel ássunk magunk körül egy lyukat, hogy legyen levegőnk. Próbáljuk elkerülni a pánikot, szükségünk van a meglévő oxigénre. Csak akkor kiáltsunk, ha tisztán halljuk, hogy keresnek minket.

Mentés

Egy lavina szemtanúja jelentősen megnöveli az áldozat túlélési esélyeit. Figyelmesen kövessük az áldozat útvonalát. Kössük össze egy vonallal a mászó csúszásának kezdetét és azt a pontot, ahol utoljára látszott és haladjunk e mentén. Azonnal kezdjük meg a keresést, szondázáshoz használjunk csákányt, síbotot vagy sátorrudat. Kiáltsunk, figyeljük a választ. Ha megtaláltuk az áldozatot, aki eszméletlen, tegyük szabaddá a száját mielőtt teljesen kiássuk, és kíséreljük meg a mesterséges lélegeztetést. Az első 15 perc a döntő, bár előfordult, hogy néhány óra elteltével is sikerült már életrekelteni lavinaáldozatokat.

Szólj hozzá!