A cikksorozat utolsó elemeként feltétlenül írnom kell a hegyen való tájékozódás problémaköréről is. A térkép használat és a pontos navigáció egy magashegyi túra megszervezésénél és lebonyolításánál szó szerint életfontosságú feltétel. Sok és egyre több mesterséges eszköz áll segítségünkre, de egyik sem helyettesítheti a hosszú évek gyakorlati tapasztalatait, főleg, hogy vészhelyzetben csak ez utóbbiakra számíthatunk.

útvonalat keresve

Mielőtt a térképről beszélnénk feltétlenül, szót kell ejtenünk a hegymászók által egyre többet használt útvonalleírásokról.

Ha az Alpokba, Kaukázusba de akár a Himalájába megyünk mászni – túrázni, biztosan számíthatunk arra, hogy az általunk választott útvonalról létezik megszerezhető pontos leírás. Az első mászások más kategóriát képeznek, oda másféle tudás is szükségeltetik.

Az útvonalleírásokat szaknyelven topóknak is nevezik. Egy ilyen leírás minden szükséges tudnivalót tartalmaz. A fal vagy gerinc hosszától függően, akár kötélhosszról kötélhosszra leírja azt. Tartalmaz térképvázlatokat, pontos nehézségi fokozatokat, időbeosztást de akár felszereléslistát is. Szerintem nem elég csak egy ilyen leírás alapján nekimenni a falnak, mivel, az csalóka is lehet.

A már otthoni felkészülés része a fotók tanulmányozása. Az internet a legtöbb hegymászóútról számtalan információt és fényképet tárol. Az is hasznos, ha több leírást hasonlítunk össze. A kinagyított képeken képzeletben végig lehet mászni az utat, már előre megismerhetjük a kulcspontokat. Fontos lehet, ha már otthon végignézzük az estleges visszavonulási – menekülő lehetőségeket is. Krízishelyzetben, így már megadott variánsokból választhatunk.

Kiérkezve a hegy alá, ajánlatos két – három napot a terepi megfigyeléseknek szentelni. Feltétlenül távcsővel nézzük át a falat, ismerjük fel az útvonalat, tegyünk felderítőmászásokat. Össze lehet hasonlítani a topóban feltüntetett nehézségi skálát az általunk használttal, így nem érhetnek meglepetések a fal közepén. Csak érdekességként elmondhatom, hogy az olasz 6 –os mászó út, Kelet Európában 7 / 7 mínusznak felel meg.

Az igazán hagyományos tájékozódási eszköznek a térkép számít. Használatáról vastag könyvek íródtak, nem is szeretném részletesen kivesézni ezt.

válogassunk - válogassunk

Inkább a térképek készítéséről és az ebből adódó hátulütőkre tenném a hangsúlyt. A legtöbb magashegyi térkép hagyományosan teodolit, szintező és tapasztalt topográfus segítségével készült, ezért megvannak a határai. Nem lehet mindenhová felvinni az eszközöket, nem lehet mindenhol mérni. Magashegyi vidékeken a csúcsok, mellékcsúcsok, nyergek, jellegzetes formák helyzetét szokták csak nagy pontossággal meghatározni. A többi a jó szemű, tapasztalt topográfus dolga, aki kiegészíti az adatokat, ránézésre megrajzolva a térképet. Elég, ha csak a Fogaras vagy a Retyezát térképét vizsgáljuk, észrevesszük, hogy a gerincet és a meredek falakat csupán barna vastagított vonal jelzi. Ugyanígy egy alpesi vagy kaukázusi térkép sem fedheti teljes mértékben a valóságot. Zárójelbe jegyzem meg, ugyanezen okok miatt nem létezik tökéletes térkép a Tordai Hasadékról sem. Erre feltétlenül számítani kell. Térkép és az azon feltűntetett szintvonalak alapján nem biztos hogy valósághű képet kapunk egy kuloárról, meredek lejtőről vagy gleccserről. Utóbbi időkben azzal is számolnunk kell, hogy a térkép készítésekor az ott feltűntetett gleccser idő közben eltűnt, helyét szikla vagy meredek fal véve át. Ezek főleg akkor jelenthetnek problémát, ha egy új útvonalat, vagy lejutási lehetőséget nézünk ki a térképről, a konkrét helyzetben pedig járhatatlan terepviszonyokba ütközünk.

A legjobb, ha reflexé válik, és kis gyakorlással ez el is sajátítható, hogy folyamatosan mászás közben fejben nyomonkövessük helyzetünket. Jó alkalmak a pihenők, akkor erőt kell szánni arra, hogy elővegyük a térképeket, meghatározzuk pozíciónkat, tanulmányozzuk a következő szakaszt.

Ha mégis tanácstalanok vagyunk egy hosszú gleccseren, egy gerincen vagy egy hatalmas törmeléklejtőn és rendelkezésünkre áll egy részletes térkép meg egy tájoló két egyszerű módszer is segíthet. Ami a tájolót illeti…szerintem hátizsákban a helye, még akkor is, ha van nálunk GPS. A legpraktikusabbak a tájfutók által is használt úgynevezett laptájolók, melyekkel lehet szögeket is mérni. Ha nagy pontosságra törekszünk, akkor tükrös iránytűket használjunk. Ezekkel akár pár tizedes pontossággal is mérhetünk irányokat.

hatrametszés módszere

A legjobb helymeghatározó módszert szaknyelven hátrametszésnek nevezik. Ha fel tudunk ismerni két-három, térképen is jól azonosítható tereptárgyat (hegycsúcsot, nyerget, menedékházat), megmérhetjük irányszögüket, vagyis azt, hogy északhoz viszonyítva hozzánk képest mekkora szöget zárnak be. A térképen pedig az adott ponton át, húzunk egy ilyen irányú egyenest. Ugyanezt megismételve a többi tereptárggyal is, az így keletkező vonalak metszéspontjában állunk. (A mérés pontatlansága miatt a három egyenes gyakran nem egy pontban, hanem háromszöget formázva találkozik. Ha túl nagy a háromszög, érdemes megismételni a mérést).

A másik módszer neve oldalmetszés. Ha ismert terepvonalon vagyunk (pl. gerincen, gleccser középvonalán, ösvényen), de nem tudjuk, pontosan hol, akkor egy tisztán azonosítható tereptárgy segítségével (ami a térképen is egyértelműen beazonosítható) meghatározható helyzetünk. Megmérve a tereptárgy irányszögét, és a térképen a tárgy helyéből kiindulva, húzva egy ilyen szögben álló egyenest, ahol ez metszi a terepvonalat (ösvényt), ott állunk.

oldalmetszés módszere

Tengerszint feletti magasságunk meghatározása szintén nem egyszerű feladat. A saccolás sok tapasztalatot igényel. Legjobb, ha a térképen tudjuk, hogy, hol, vagyunk, így egyszerűen leolvashatjuk a szintvonalak alapján.

Sokan használunk magasságmérős karórákat, és sokaktól hallom, hogy csalódtak bennük. Pedig hasznos kis szerkezetek, csak mindig szem előtt kell tartani korlátaikat.

Ezek a karórák a levegő nyomásának alapján számítják ki magasságunkat. Működésük viszonylag egyszerű. Egy parányi zárt szelence kitágul, vagy összehúzódik annak függvényében, hogy nő, vagy csökken a légnyomás, vagyis emelkedünk vagy ereszkedünk a hegyen. Azonban a valóságban a légnyomás alakulása sokkal bonyolultabb és ez gyakran megbolondítja műszerünket. Eleve meleg csuklóra kapcsolva ne számítsunk valós adatokra. Tiszta időben egy déli vagy egy északi lejtő más légnyomás viszonyokkal rendelkezik. A frontbetörés, vagy csak az erős szél teljesen más légnyomás viszonyokat eredményez.

Nekem a következő módszer vált be: az órát mindig a hátizsák vállpántjára szíjazom. Reggel mindig a már ismert magasságra újraállítom, az éjszaka a megváltozott légnyomás következtében elvándorolt magassági adatokat. Napközben minden ismert magasságon (csúcson, nyeregben) újra állítok a műszeren. Este megjegyzem a magasságot, hogy reggel vissza tudjam állítani. Tudom, macerás dolog, de csak így működik.

A végére maradt a navigáció legmodernebb ezköze a GPS készülék. Műholdak segítségével számítja ki meglehetősen nagy pontossággal földrajzi helyzetünket és magasságunkat. Az adatok alapján a legjobb készülékek azonnal egy térképre is elhelyezik pozíciónkat. Bevallom, nem szeretem, bár lehet, hogy maradi vagyok. Személy szerint azt vettem észre, hogy „butít”. GPS – el a kezemben már nem figyelem úgy a tájat, nem nézem a térképet csak vakon megbízom a technikában. Valahogy elvesz az élményből és akár veszélybe is sodorhat. Mi történik, ha elveszítjük a gleccseren, ha összetörik, vagy ha, csak lemerül?

Feltétlenül figyeljünk arra, hogy hidegben az elemek teljesítménye csökken, a sűrű felhő vagy ködréteg miatt megnő a készülék energia felhasználása, így hamarabb lemerül. Legyen tartalék elem és azt is tapasztaljuk ki, egy esetleges elemcsere következtében mennyi és milyen adatot veszíthetünk el.

Elismerem, ködben felbecsülhetetlen értéket képvisel. Hatalmas élmény szinte méter pontossággal navigálni a „tejben”, megtalálni az utat ott, ahol másképp lehetetlen lenne. Törekedjünk arra, hogy ne rossz időben használjuk először. Biztonságos körülmények között sajátítsuk el használatát, ismerjük meg gyenge pontjait.

Végezetül, ha megengedik, soraimat egy régi földrajzos körökben emlegetett tréfával zárnám:

- Tudják e mire való, a tükrös tájolókon a tükör?

- Hogy lássuk benne, ki az aki eltévedt…