A gleccserek világa

Óriási élmény igazi gleccseren haladni. Lenyűgözően hatalmas élő testként mozog alattunk. Szinte érezzük azt a hatalmas erőt, amellyel koptatja, zúzza maga alatt a sziklát, szállítja a törmeléket, s amely a felszínét bitorlókat is folytonosan fenyegeti. Biztos vagyok benne, hogy ez az érzés nem csak egy földrajzost keríthet hatalmába, mindenki, aki egyszer is felszínükre lépett, örökre hatásuk alatt marad. E lomha szörnyek portréját szeretném megrajzolni.

glacier near Eiger summit

Az Eiger keleti gleccserzuhataga

A gleccser hóból képződött képlékeny jégtömeg, mely a nehézségi erő hatására lefelé mozog a lejtőkön. A magyar szakirodalom jégárnak is nevezi. Csak ott alakulhat ki, ahol hosszú időn keresztül a hó felhalmozódásának mértéke meghaladja az olvadás mértékét.

Azt a sávot, amely felett a hó legnagyobb része megmarad, hóhatárnak nevezzük. Szándékosan írtam sávot, vonal helyett, mivel a pontos magasság akár évről évre is, lefelé vagy felfelé, ingadozhat. Az átlagértéket mindig sokévi megfigyelés alapján lehet meghatározni. A tartós hóhatár magassága az Egyenlítőtől a sarkok felé csökken.

Alets glacier

Alattunk az Aletch gleccser, Berni Alpok, a Mönch csúcs alatt

Érdekességként megjegyezhetjük, hogy a hóhatár a  Kilimandzsárón 5200 m felett, az Elbrusz déli lejtőin 3550, a Mont Blanc oldalában 2900, Izlandon pedig mindössze 900 m-en húzódik. Fontos itt feltüntetni a lejtőkitettséget is, hiszen több száz méter különbség lehet egy északi és egy déli lejtőn kijelölhető hóhatár szintje között. Elvileg a Kárpátok régiójában a hóhatár magassága 3000 m körül helyezkedik el.

A szakirodalom a gleccsereknek nagyon sok típusát különbözteti meg, alak, kiterjedés, domborzat, illetve a hómennyiség függvényében. A klasszikus értelemben vett és a leginkább ismert gleccsertípust völgyi gleccsernek nevezzük. A magashegyek szinte minden nagyobb jégára ebbe a típusba tartozik. Európában az Alpokban, a Kaukázusban és Skandináviában találkozhatunk ilyenekkel. Jegük hatalmas kárfülkékben, óriási cirkuszi arénára emlékeztető félkör alakú, meredek falakkal határolt „kagylókban” gyűlik össze és onnan hosszú, meredek falakkal határolt völgyekben mozog lefelé. Gyakran több jégnyelv találkozik egyetlen hatalmas gleccserben egyesülve, mely jóval a hóhatár alá nyúlik le. Európa legnagyobb jégára a Berni Alpokban található Aletsch gleccser, jégnyelve 27 kilométer hosszú, területe pedig eléri a 115 négyzetkilométert.

Gonella glacier

A Gonella gleccserzuhataga

A leghíresebb pedig talán a Mont Blanc alól induló Mer de Glace, a maga 13 kilométerével. A leghosszabb alpesi típusú jégárak a Karakorumban, Tien-Shanban és a Pamírban vannak, ezek hossza bőven meghaladja a 60 kilométert.

A hóhatár felett lehulló hó évről évre felhalmozódik, vastag réteget képezve. Ez a hóréteg a hőmérsékletingadozás, szivárgó víz és nem utolsósorban a saját súlyából adódó nyomás hatására átkristályosodik. Szemcsés hó képződik, melyben folyamatosan egyre nagyobbak lesznek a kristályok és egyre kevesebb lesz a levegő. Ezt a szemcsés szerkezetű havat nevezzük csonthónak vagy idegen kifejezéssel firnnek. Ha szelvényben nézzük a réteget, világosabb és sötétebb sávok váltakozását figyelhetjük meg. Ezek a nyári és téli havazásoknak felelnek meg. A nyári réteg sötétebb, mivel több szennyező anyagot, elsősorban port tartalmaz.

Firnhez hasonló szerkezetű havat tavasszal vagy kora nyáron a Kárpátok napvédett lavinaárkaiban, franciásan kuloárjaiban is találhatunk. A jégcsákányt és hágóvasat ebben a csonthóban használni igazi élmény, mivel kivételesen jó tartással rendelkezik.

age of the serac

Egy sérac „évgyűrűí”, a sötét sáv a nyári, a világos a téli havat jelenti.

A gleccserek firnje viszont folyamatosan alakul tovább, míg a jégszemcsék akár ököl nagyságúra is megnőnek, teljesen kiszorítva a levegőt. Ezt a zöldeskék árnyalatú, nagy nyomás hatására képlékeny anyagot nevezzük gleccserjégnek. Egy méter vastagságú ilyen jég kialakulásához általában nyolc méter hó szükséges.

A jégnek legfontosabb tulajdonsága éppen az, hogy nagy nyomás hatására képlékennyé válik és lassan folyik lefelé a teknő alakúra koptatott völgyben. A mérsékelt égövön sebességük nyáron nagyobb, télen kisebb. Az Alpokban átlagosan évi 30–150 métert tesznek meg, ez napi olyan 10–40 cm-t jelent. Nem tűnik soknak, viszont pont elég ahhoz, hogy akár napról napra szemmel látható változások következzenek be: hatalmas jégtornyok omlanak le egy pillanat alatt, reggelre hasadékok nyílnak meg vagy záródnak be, felszínen hordott sziklatömbök tűnnek el repedésekben. Éppen ezen veszélyek miatt lehetőleg kerülni kell, hogy nyáron 10–11 óra után a gleccser töredezett szakaszán legyünk. A legbiztonságosabbak a hajnali órák, mikor a felszín még nincs megolvadva.

Mozgás közben a  jégárak felszíne megrepedezik, néhány centimétertől  több tíz méter szélességű hasadékok alakulnak ki, melyek akár 100–200 méter mélységig is lehatolhatnak, de általában 30 méternél nem mélyebbek.

Hegymászó szemmel nézve két hasadéktípus a legkellemetlenebb. Mindkettő a gleccser felső szakaszán fordul elő.

A szegélyrepedést a szakirodalom bergschrundnak is nevezi, a mozgó firn és a sziklához fagyott jég között alakul ki a felső szakaszon.

– Superman…

– Superman…

Ez gyakran nagyon széles, a hasadék mély, de még az elkeskenyedő részeken is a „túlpart” egy áthajló csonthó fallal kezdődik, gyakran lehetetlenné téve az átjutást.  A hegymászó irodalom rimája néven emlegeti ezeket. Érdekes itt megjegyezni, hogy míg a magyar glaciológia a szakkifejezéseket a németből veszi át, addig a hegymászók főleg francia eredetű megnevezéseket használnak.

A jégnyelv felszínén leggyakoribbak a keresztrepedések. A hegymászóirodalom gyakran a francia crevasse szóval emlegeti őket. Ezek kikerülése valamivel könnyebb, bár néha elképesztő, hogy mennyire kacskaringós, gyakran zsákutcában végződő utat járunk be, míg kivergődünk labirintusukból.

A gleccserzuhatagok ott jelennek meg, ahol a völgynek hirtelen lépcsőszerűen megnő az esése. Ezek a jégárak legtöredezettebb részei. Itt hasadék hasadék mellett helyezkedik el, a feldarabolódott hatalmas jégtömbök pedig akár tíz méter magasra is kiemelkednek, bármikor megmozdulva vagy darabokra esve. A nyári melegben kerülni kell az ilyen részeket. A kiemelkedő jégtömbök francia neve sérac. Az Alpokban gyakran csak sziklára kimászással lehet megkerülni az ilyen bizonytalan jégeséseket.

on the gonella glacier

Bóklászás a Gonella gleccser felszínén, Olasz Alpok, útban a Mont Blanc felé

A gleccserek egyben hatalmas szállítószalagokként is leírhatóak. A meredek völgylejtőkről hatalmas mennyiségű kőzetanyag hullik a felszínükre. Ezek mérete változó, az egészen apró törmeléktől a családi ház méretű sziklákig terjedhet. Minden gleccser által szállított kőzettörmeléket morénának nevezünk. Ha ez eljut a jégár végéig, ott felhalmozódva homlokmorénát képez; ezt kell először megmászni, ha a gleccser felszínére akarunk jutni. Egy darabig kényelmesen haladhatunk a  szélen felhalmozódott törmeléken, a parti morénán, de előbb-utóbb a jégárra kell lépnünk.

Az alsó szakaszon a nagy gleccserek mind elképesztően „piszkosak”. A jég nem is látszik a sok törmeléktől, s ez nehezíti a haladást. Előnyük, hogy itt még nem kell feltenni a hágóvasat. Ahogy haladunk felfelé, egyre kevesebb lesz a jégbe fagyott kő és lassan megjelennek az első hasadékok. Ezek még keskenyek, könnyen leküzdhetőek, a fagyott törmelék miatt a smirglipapírszerű felszínen jól tapad a bakancs.

Magasabbra jutva lassan előkerül a gleccserfelszerelés. Hágóvas, jégcsákány, kötél, sisak és még sok-sok apró cucc.

glacier table

Gleccserasztal a Gonella felszínén

E mellett a tudás és a tapasztalat is nagyon fontos. A felső szakaszon a hasadékok jóval rejtettebbek, a frissen hullott vékony hóréteg pedig teljesen láthatatlanná teszi azokat. Fontos, hogy a csapat minden tagja értsen a hasadékból mentés technikáihoz. A gleccsernek ezen a felső részén ajánlott kora hajnalban és reggel közlekedni. Eleve könnyebb a járás a kemény havon, de emellett a hasadékok szélei nincsenek kiolvadva, így könnyen átléphetőek, míg délután előfordulhat, hogy ugyanott már nem lehet átkelni. Táborozáshoz, elvileg, legjobb a felső, kiszélesedő firngyűjtő terület, itt kisebb valószínűséggel jelennek meg hirtelen hasadékok és a lehulló kövektől is védve lehetünk. Egy hólapát ilyenkor óriási szolgálatot tehet.

Az elmúlt tél és az éghajlatváltozásról szóló sok hír ismeretében feltétlenül beszélnünk kell a gleccserek visszahúzódásáról is. Egy biztos, az Alpok jégárai jó száz éve visszahúzódóban vannak. A Kilimandzsárón 2020-ra már nem lesz hó, a hóhatár szintje pedig mindenhol emelkedik. Az okokat egyre inkább a légkör üvegházhatásának erősödésével, a globális felmelegedéssel magyarázzák. A hegymászók számára e jelenségek nagyon elszomorítóak.


glacier bridge

Veszélyes gleccserhíd

on the Gonella glacier

Útban a Mont Blanc felé, előttünk a Gonella gleccser felső szakasza.

A hóutánpótlás hiányában a gleccserek lelassulnak, a szállítószalag leáll, majd a jégnyelv alsó frontja elkezd hátrafelé fogyni. Ugyanakkor a  kiolvadó sziklafalakról jóval több kőzetanyag, helyenként óriási tömbök kerülnek a gleccserre. Mindenhol megnő a kőhullás veszélye. A Kárpátokban a nyári hófoltok teljes eltűnése várható.

Sajnálnám, ha kihunyna az élet ezekből az óriásokból. A kulcs az emberiség kezében van, s remélem, hogy azt bölcsen fogja használni.


nagyon jĂł!!!!
Gratulálok Zsolti!

FecĂł – Hopika

Papp Ferenc Hopika | 2010.05.26.

Szólj hozzá!