Hát megcselekedtük…..

Vasárnap reggel kilenc órakkor, kétszáznál több futó gyülekezett a startot jelzÅ‘ felfújható kapu környékén. A rajtszám és az azonosító chip átvétele után ( hiába XXI. század…..) melegítésre fogtuk a dolgot, hiszen meglehetÅ‘sen hideg volt a reggel. Persze rögtön meg is húztam a jobb lovaglóizmomat. Kellemes baráti, sorstársi viszony uralkodott a versenyzÅ‘k között, jó volt ott lenni, velük. Az egyedüli szépséghiba, romló egészségi állapotom. Már három napja fáj a torkom és taknyolódom. Félek, hogy nem tudom végigfutni.

Tíz órakor rövid beszéd – amibÅ‘l semmit sem hallottam – majd eldördült a startpisztoly. Hát elkezdÅ‘dött…Lassan, ésszel futok, nem hagyom, hogy elvigyen a hullám. Vannak akik rohannak….késÅ‘bb lemaradtak….

A start pillanata

Első tíz kilóméter. Tökéletesen tartom a tervet. Szinte másodpercre pontosan az otthon eltervezett 55 percet futom. Hideg van, de élvezem. Süt a nap, a nátha sem gyötör, bár a kezemben szorongatott zsebkendő lassan megtelik. De legalább nem köhögök.

KövetkezÅ‘ tíz…Beállok egy horvát és egy amerikai versenyzÅ‘ mögé. Nagyon jól összepasszol a ritmusunk. Nem érzek fáradtságot, jól megy. Kicsit túl gyorsan is futok. 51 perc alatt tettem meg ezt a tízest. Négy perccel gyorsabban, mint ahogyan tervbe vettem. (Hiba volt….hiába nincs akkora tapasztalatom…)

Harmadik tízes. A félmaratonos mezÅ‘nyt letérítik a finishez, mi futunk még egy kört. A maratoni mezÅ‘ny szétszakad. Se elÅ‘ttem, se mögöttem senki. ÚtkeresztezÅ‘dés ( az iránytűs – szökÅ‘kút) A rendÅ‘r minden autót leállít, én meg kocogok közöttük….nagyon csúnyán néznek. Jól vagyok, tényleg nem unom, nem érzek fáradtságot. Második keresztezÅ‘dés (az üvegépületnél) ugyanaz a helyzet. Beérek egy magyar srácot. Megkínálom energiaitallal. Iszik, nagyon hálás, vállon vereget, futok tovább. 56 perc alatt futom a harmadik tízest. Összesen két óra negyvenegy perce futok.

A hosszútávfutó magánya

Még tizenkettÅ‘…Valami nem stimmel….lassulok…..A harmincharmadik kilóméternél kezdek bekrepálni… A gyomrom kavarog, ittam egy pohár hideg vizet, vajon azért????… Utolér egy amerikai… De Å‘ se valami fitt…..Lassulok….nehezen telnek a kilóméterek…..várom a negyvenes feliratot…meglep amikor a 38 ast látom kiírva…még négy kilóméter

Végre ott a negyven kilómétert jelzÅ‘ felirat. Egy óra kilenc perc alatt tettem meg a negyedik tízest….lassú vagy Batman…..Már közel a vége….lelkileg is helyrejövök, bár nem nagyon gyorsul a tempóm…..

Utolsó két kilóméter. 17 perc alatt…..pedig a végén sprinteltem is….. összesen 4 óra 7 perc 14 másodperc. Nem vagyok csalódott, pedig négy alatt szerettem volna….

Beérkezem…..meg sem állok….úgy szaladnak utánam, hogy kezembe adják az érmet. Be kell ülnöm az autóba, ott meleg van…fázom….Klaudia megijed…megnyugtatom, hogy a Kaukázusban rosszabbul is voltam. Iszom, fekszem, majd megnézzük az eredményhirdetést.

A befutó

Jó kis agónia volt. Érdekes tapasztalat, és most, hogy aludtam, ettem, ittam már nem is gondolom, hogy sohatöbbé….