Az első maratonom


Hát megcselekedtĂĽk…..

Vasárnap reggel kilenc Ăłrakkor, kĂ©tszáznál több futĂł gyĂĽlekezett a startot jelzĹ‘ felfĂşjhatĂł kapu környĂ©kĂ©n. A rajtszám Ă©s az azonosĂ­tĂł chip átvĂ©tele után ( hiába XXI. század…..) melegĂ­tĂ©sre fogtuk a dolgot, hiszen meglehetĹ‘sen hideg volt a reggel. Persze rögtön meg is hĂşztam a jobb lovaglĂłizmomat. Kellemes baráti, sorstársi viszony uralkodott a versenyzĹ‘k között, jĂł volt ott lenni, velĂĽk. Az egyedĂĽli szĂ©psĂ©ghiba, romlĂł egĂ©szsĂ©gi állapotom. Már három napja fáj a torkom Ă©s taknyolĂłdom. FĂ©lek, hogy nem tudom vĂ©gigfutni.

TĂ­z Ăłrakor rövid beszĂ©d – amibĹ‘l semmit sem hallottam – majd eldördĂĽlt a startpisztoly. Hát elkezdĹ‘dött…Lassan, Ă©sszel futok, nem hagyom, hogy elvigyen a hullám. Vannak akik rohannak….kĂ©sĹ‘bb lemaradtak….



timisoara maraton start

A start pillanata



Első tíz kilóméter. Tökéletesen tartom a tervet. Szinte másodpercre pontosan az otthon eltervezett 55 percet futom. Hideg van, de élvezem. Süt a nap, a nátha sem gyötör, bár a kezemben szorongatott zsebkendő lassan megtelik. De legalább nem köhögök.

KövetkezĹ‘ tĂ­z…Beállok egy horvát Ă©s egy amerikai versenyzĹ‘ mögĂ©. Nagyon jĂłl összepasszol a ritmusunk. Nem Ă©rzek fáradtságot, jĂłl megy. Kicsit tĂşl gyorsan is futok. 51 perc alatt tettem meg ezt a tĂ­zest. NĂ©gy perccel gyorsabban, mint ahogyan tervbe vettem. (Hiba volt….hiába nincs akkora tapasztalatom…)

Harmadik tĂ­zes. A fĂ©lmaratonos mezĹ‘nyt letĂ©rĂ­tik a finishez, mi futunk mĂ©g egy kört. A maratoni mezĹ‘ny szĂ©tszakad. Se elĹ‘ttem, se mögöttem senki. ĂštkeresztezĹ‘dĂ©s ( az iránytűs – szökĹ‘kĂşt) A rendĹ‘r minden autĂłt leállĂ­t, Ă©n meg kocogok közöttĂĽk….nagyon csĂşnyán nĂ©znek. JĂłl vagyok, tĂ©nyleg nem unom, nem Ă©rzek fáradtságot. Második keresztezĹ‘dĂ©s (az ĂĽvegĂ©pĂĽletnĂ©l) ugyanaz a helyzet. BeĂ©rek egy magyar srácot. MegkĂ­nálom energiaitallal. Iszik, nagyon hálás, vállon vereget, futok tovább. 56 perc alatt futom a harmadik tĂ­zest. Ă–sszesen kĂ©t Ăłra negyvenegy perce futok.



lonely maraton

A hosszútávfutó magánya



MĂ©g tizenkettĹ‘…Valami nem stimmel….lassulok…..A harmincharmadik kilĂłmĂ©ternĂ©l kezdek bekrepálni… A gyomrom kavarog, ittam egy pohár hideg vizet, vajon azĂ©rt????… UtolĂ©r egy amerikai… De Ĺ‘ se valami fitt…..Lassulok….nehezen telnek a kilĂłmĂ©terek…..várom a negyvenes feliratot…meglep amikor a 38 ast látom kiĂ­rva…mĂ©g nĂ©gy kilĂłmĂ©ter

VĂ©gre ott a negyven kilĂłmĂ©tert jelzĹ‘ felirat. Egy Ăłra kilenc perc alatt tettem meg a negyedik tĂ­zest….lassĂş vagy Batman…..Már közel a vĂ©ge….lelkileg is helyrejövök, bár nem nagyon gyorsul a tempĂłm…..

UtolsĂł kĂ©t kilĂłmĂ©ter. 17 perc alatt…..pedig a vĂ©gĂ©n sprinteltem is….. összesen 4 Ăłra 7 perc 14 másodperc. Nem vagyok csalĂłdott, pedig nĂ©gy alatt szerettem volna….

BeĂ©rkezem…..meg sem állok….Ăşgy szaladnak utánam, hogy kezembe adják az Ă©rmet. Be kell ĂĽlnöm az autĂłba, ott meleg van…fázom….Klaudia megijed…megnyugtatom, hogy a Kaukázusban rosszabbul is voltam. Iszom, fekszem, majd megnĂ©zzĂĽk az eredmĂ©nyhirdetĂ©st.



finish moment

A befutĂł



JĂł kis agĂłnia volt. Érdekes tapasztalat, Ă©s most, hogy aludtam, ettem, ittam már nem is gondolom, hogy sohatöbbĂ©….

… es en meg veled akartam szaladni a Marosparton…hat ezek utan meggondolom :-)

Az Eszaki Szomszedno | 2011.03.20.

Szólj hozzá!