Ha hosszabb időt, – két napnál többett -töltünk egyhuzamban magashegyi körülmények között, kihagyhatatlan felszerelési tárgyá válik a jó főzőkészülék.  Hóhatár felett eleve semmilyen más energiaforrás nem áll rendelkezésre, hogy meleg  ételt készíthessünk, de a Kárpátok vagy Tátra alpesi övezeteiben sem nagyon van égetnivaló,főleg, hogy ezek természetvédelmi területek, ahol nem is szabad tüzet gyújtani.A forró leves, a főtt táplálék, a tea pedig, egy hosszú, megeröltető túrán elengedhetetlen, arról nem is beszélve, hogy a legtöbbször ivóvízhez is csak hóolvasztás útján juthatunk.

A főzőnek tehát ott a helye a hátizsákban, de marad a  kérdés, hogy milyet is vigyünk magunkkal. A lehetőségek végtelenek és nem vitás ebben a helyzetben is millió kompromisszumot kell kötnünk.

A legfontosabb választási feltétel az, hogy mennyit és milyen körülmények között akarjuk használni  szerkentyűnket. Egy rövid két – három napos extrém mászás során, elegendő lehet egy kis teljesítményű ( viszont apró és könnyű) gázfőző, mely bőven elegendő az étel megmelegítésére, egy tea felforralására. Egy hosszú, akár több hetes hóhatár feletti expedíció során, nagy teljesítményű, komoly benzinüzemű főző szükségeltetik  mely alkalmas több tíz liternyi víz olvasztására és komoly főzésre.

Már rögtön itt adódik, a hegymászók legnagyobb  dilemmája, hogy gáz, vagy benzin üzeműt használjunk- e. Cikkemben  megpróbálom ősszehasonlítani e két alaptípust, bemutatva  előnyeiket és hátrányaikat. Ugyanakkor itt jegyzem meg, hogy megjelent egy harmadik is, nevezhetjük öszvérnek mely úgy gáz, mint folyékony üzemanyaggal egyaránt működik, csupán a tarályt és a dűznit (fúvókát) kell cserélni. A Primus cég termékéről van szó, melyet Omnifuel márkanév alatt forgalmaznak. Ideális választás lehet, ha az anyagi szempontok nem számítanak.

Sajnos a választás legfontosabb szempontja az ár. Alapvetően a gázüzemű főzők olcsóbbak, mivel szerkezetük egyszerűbb, de a hatékonyságuk amúgy is  az elégetendő gáz minőségétől függ. A patronok ára változó.

Legolcsóbbak a bután gázzal töltött „konzervek”. Ezeket még nyáron sem nagyon ajánlom. Hidegben a bután sokszor be sem gyullad. Drágábbak a propán – bután keverékek. Ezek aránya 30 – 70 szokott lenni. Az ilyen gázkeverék már jól ég nagy magasságban és alacsony hőmérsékleten is. Tapasztalataim szerint körülményektől függően egy tartály 2 – 3 órára elég. Hosszú távon bár a főző olcsó lehet, elég sokba kerülhet az üzemeltetése. A legextrémebb változatnál ( Primus LP rendszerű égőfej) úgy a fej mint a gáz drága, viszont a legnagyobb hidegben is gond nélkül működik, mivel a gázt átvezetve az égőfely felett már a csőben felhevíti.

A benzinfőzőkkel fordított a helyzet. A szerkezet bonyolultabb (eleve kevesebb cég gyárt ilyet) és ez rendesen megugrassza az árat. Ezek a ketyerék viszont bármilyen benzinnel működnek, amely olcsóbb a gáztartálynál. A leg igénytelenebb modellek kicserélve a dűznit dízel olajjal és kerozinnal is kivállóan duruzsolnak. Egy teli tank ( 0,5l) szintén 2 – 3 óráig ég, hosszú távon itt térülhet meg a költség. Itt jegyzem meg, hogy a legtöbb modellhez több méretben készül üzemanyagtartály. A túra körülményeinek föggvényében választhatunk apró három decis tartályt, de van öt és nyolc decis méretben is.

Másik szempont a  nehéz körülmények közötti használhatóság lehet. A gáz egyszerű: rácsavarom a tartályt( ha még nincs a rózsán) elfordítom a csapot, szikra és már ég is.Jöhet az edény.

Benzint macerásabb töltögetni, ha melléfolyik büdös, gyúlékony. Szerintem a világ egyik legnagyobb tragédiája, ha szétfolyik a hátizsákba, jól átitatva ételt, ruhát, hálózsákot.  Ha tele a tartály ellenőrizni kell a csapot, hogy zárva van-e, aztán kezdhetünk pumpálni. Egy apró pumpa segítségével adjuk meg  a begyújtáshoz szükséges kezdeti nyomást. Nyitjuk a csapot, szikra, lobbanás, egy két percet várni kell, míg átfórósodik a rendszer csak utána jöhet az edény ( különben bekormozza).Az egyszerűbb modelleket úgy kell begyújtani, hogy az égőfejre locsolunk egy kis benzint, azt meggyújtjuk, a láng pedig áthevíti a fejet és nyomást gerjeszt benne. Ahogy egyre forróbb lesz a fej, úgy a láng egyre kékebbé válik. A legtöbb ilyen főzőnek külön kis beindítási  trükje van ( hányat pumpálunk, rázogatjuk, mennyi benzint öntünk az égőfejre stb. ) . Az én személyes kedvencem az MSR Wisperlite, melynek szakszerű használatát két év gyakorlat után tapasztaltam ki, viszont most már más főző nem is kellene…

Valahol azt írták, hogy a benzinfőzőknek lelkük van, amihez csak a gazdájuk ért, ha pedig nem vigyáznak rájuk öngyilkosságot követhetnek el. Lásd:felrobbannak… Ez persze a modern benzines főzők esetében nem igaz (mármint a robbanás….), de aki próbált már régebbi szovjet modelleket az tudja mitre gondolok. Itt jegyzem meg, hogy ha valaki megörökölhet, ajándékba kaphatna, vagy potom áron vehetne egy jó kis szovjet ketyerét, az ki ne hagyja az alkalmat. Ki kell tapasztalni működésüket, és nagyon megszerethető jószágokká válhatnak.

A nagy hideg elsősorban a gázfőzőknek nem tesz jót. A lehűlt gáz összehúzódik, csökken a nyomása, a láng alig pislákol. Használat során, ahogy fogy, úgy terjed ki, ami még több hőt von el. A tartályokat a legjobb melegen tartani, vagy felmelegíteni használat előtt. Soha nem mertem a gázfőzőt éjszakára a hálózsákba tenni. Féltem, hogy kinyílik a csapja és álmomban megfulladok…De próbáltam a tartályt kabát alatt, öngyujtóval, vagy másik főzővel melegíteni. Nem igazán vált be.

A benzinfőzőket nem zavarja a nagy hideg. – 20 fokon is két, három perc múlva ugyanazon a hatásfokon működnek mint otthon.

Különleges körülmény a sátorban való használat. A gázüzemű ketyerék itt gond nélkül működnek. Nem büdösek, nem kormoznak, nem robbannak. A benzinesekkel más a helyzet. A Coleman Peak 1. gond nélkül begyújtható a sátorban, elzárása után viszont jó kitenni, mivel a  csőbe maradt benzingőz büdösít. Elég kellemetlen a vörösre hevült fejet úgy kitenni a sátorból, hogy ne érjünk vele oda semmihez.

A másik alaptípust az  MSR WisperLite  – ot, eleve csak kint lehet begyujtani, mivel kezdetben max. két percig elég nagy lánggal ég, füsöl és büdösít. Használat után ezt is ki kell tenni, úgyhogy az egész procedúra főleg hóviharban elég macerás lehet. Igazi bátor sátorozók megpróbálhatják, hogy az égőfejet alkohollal és ne benzinnel hevítsék, majd amikor az elég forró akkor nyissák meg a benzines csapot. Ha jó ütemben csinálják nem keletkezik korom, füst, vagy elviselhetetlen szag, a benzin rögtön kék lángal kezd égni. Viszont így, külön alkoholt is vinni kell.

Főző sátorban való használatakor feltétlen oda kell figyelni a jó szellőzésre. Elhasználódhat az oxigén. Volt már úgy, hogy a hóba beásott sátorban sehogy nem akart rendesen égni a főző. Csak akkor jöttünk rá, mi lehet a baj mikor a fejünk is kezdett fájni. Az ajtó kinyitása után rögtön beindult a szerkentyű.

És akkor térjünk rá a hatásfokra. Ezt Wattban szokták megadni, gyakran szerepel mellette egy mese is arról, hogy egy liter vizet mennyi idő alatt melegít fel forráspontra. Azért írom, hogy mese, mivel ez eleve függ a külső hőmérséklettől, a víz hőmérsékletétől, légnyomástól, az edény méretétől, anyagától,meg attól, hogy van-e fedő, van -e szélfogó.

Terepen a képlet jóval egyszerűbb. A benzinüzemű főző jóval rövidebb idő alatt, jóval nagyobb mennyiségű vizet tud felmelegíteni és ebből adódóan jóval takarékosabb.Erről többet igy, nem is írnék…

A gond a konkrét főzéssel lehet. A legtöbb benzinfőző csak maximális hatásfokkal  tud műküdni. Nem lehet „lehalkítani”, így, ha már fő a leves nagyon kell vigyázni arra, hogy ki ne fusson.A Coleman Peak 1.  – en bár írja, hogy csökkenthető a hatásfok, ez nem túl működik. Az MSR cég külön készít állítható hatásfokú benzinfőzőket is, ezek viszont drágábbak és a maximális hatásfokuk kisebb, a nem állítható modellekhez képest.

A gázfőző itt remekel, annyira nyithatjuk ki a csapot, amennyire csak akarjuk.

Mivel cipelni kell őket, beszéljünk a súlyról is. Ha csak a mérlegre dobjuk ketyeréinket, biztosan győz a gázfőző. Ha viszont hosszú túrára készülünk és több gáztartályt kell bepakolnunk már nem olyan nyílvánvaló a dolog. Hiszen ugyanannyi víz felmelegítéséhez jóval kevesebb benzin szükséges, tehát kevesebbet kell vinni belőle.

Ha a becsomagolhatóságot nézzük, az olyan típusok az előnyösek, amelyekről lecsavarható az égőfely. A drágább gázfőzőnél már a tartályba építették a szelepet, így könnyen szétszedhető és elosztható a zsákban. Az MSR főzők szintén szétszedhetőek egőfejre és pumpás tartályra. Negatív példa a Coleman Peak 1. Egyáltalán nem szedhető szét, emiatt nehéz csomagolni.

Ugyanez a Coleman lehet a legsérülékenyebb főző is. Nem szívesen ejteném le.

Elromlás szempontjából a gázfőzőket tartom a legmegbízhatóbbaknak. Ha nagyon nem csapjuk oda őket nem lehet semmi bajuk.

Az MSR főzőket túrák után érdemes szétszedni és teljesen kitisztítani. Kis rutinnal könnyen szerelhetőek, teljesen szétszedhetők és tulajdon képpen nincs is mi elromoljon rajtuk. Külön lehet hozzájuk vásárolni úgynevezett Repair kit – et. Ez tartalmazza az összes elhasználódó alkatrészt ( főleg tömítőket), elvileg egy ilyen modell örök életűvé tehető. A gondozatlan MSR – ek viszont füstölnek, rosszul égnek és eldugulnak .

A Coleman Peak 1. nehezen romlik el. Olyan tökéletes mint egy svájci óra, ha viszont beadja a kulcsot csak otthon javítható, de lehet, hogy ki is kell cserélni az alkatrészt (amihez macerás hozzájutni).

Az üzemanyag  pótlásánál a benzines ketyere viszi a pálmát. Kevés sarka van a világnak ahol nem lehet egy – két liter benzinhez vagy dízelolajhoz jutni ( lakott helyen ).A spéci gázpalackok beszerezhetősége viszont korlátozott, nem hinném, hogy bármely szibériai faluban megoldható lenne. Eleve a legtöbb cég úgy készíti gázfőzőit, hogy csak az általuk forgalmazott palackokal legyenek kompatíbilisek. Fontos figyelembe venni, hogy repülőn tilos gázpalackot szállítani, ezért olyan főzőt vigyünk külföldre, amelyhez helyben beszerezhető az üzemanyag.

Összefoglalásként azt ajánlanám, hogy aki ritkán túrázik rossz időben, vegyen egy olcsó gázfőzőt és használjon hozzá propán – bután keveréket, aki sokat túrázik és gyakran télen is, hasznéljon egy komoly, márkás gázfőzőt szintén propán – bután töltettel vagy egy jó benzines ketyerét, aki pedig hosszú téli túrákon vesz részt (amikor sok havat kell olvasztani) feltétlenül a benzinüzemű főzők közül válasszon.

A végére hagytam néhány apró trükköt és tanácsot, ami megkönnyítheti a főző használatát, vagy segíthet spórolni az üzemanyaggal:

-         Legyen jó széles az edény, hogy a hő ne száljon fel mellette, egy kicsit be is lehet homorítani az alját.

-         Leginkább az 1l – es edényeket ajánlom.

-         Az alu edény jobban vezeti a hőt, emiatt lassabban forr fel a víz és hamarabb ki is hül ( viszont könnyű ).

-         Fedő alatt kisebb a hőveszteség.

-         Sátorban bármely főző sokkal hatékonyabb mint kint.

-         A benzinfőző pillanatok alatt felmelegíti a sátrat, az a tíz-tizenöt percnyi. meleg jót tehet a léleknek, száradhat a ruha.

-         Szélfogót, vastag tetőfedésre használt alufóliából lehet készíteni és érdemes használni

-         A főzővel egy csomagban mindig legyen egy öngyujtó is.

-         Egy főzőt két személyre lehet számítani.

-         Benzin tárolására nekem bevált a fél literes PET palack, négy decire töltve és összenyomva.