Tél a hegyen

A téli, vastag hóval borított magashegyi táj a legkülönlegesebb, a legcsodálatosabb. Különlegessége talán abból is adódik, hogy ez a látvány kevesebbeknek adatik meg. Télen ide feljutni sokkal nehezebb, ezért a látványért keményen meg kell dolgozni. Mivel a téli természeti viszonyok jóval bonyolultabbak a nyáriakénál, joggal nevezhetünk minden téli túrát hegymászásnak. Már az egyszerű lejtők is hóval, jéggel borítva komoly kihívást jelentenek, a kitett gerincek pedig csak hegymászótechnikák alkalmazásával küzdhetőek le. De amikor végre fenn vagyunk, megszázszorozza az élményt a tudat, hogy igazán kivételezetteknek érezzük magunkat.



winther in Retezat mountains

A Bukura tó és környéke, decemberben


A téli mászás azonban sok gyakorlati tapasztalatot és ugyanannyi elméleti ismeretet igényel. Ez utóbbiakhoz szeretnék hozzájárulni néhány adalékkal…


A tél a Kárpátok magashegyi vidékeire már október végén beköszönt. A hőmérséklet ekkor már gyakran csökken nulla fok alá, a csapadék legnagyobb része hó formájában hull le, és az északi lejtőkről már le sem olvad kora nyárig. Ez a hóréteg hízásának időszaka, mely januárig is kitolódhat. Február jóval szárazabb, ilyenkor az erős szél átrendezi a hóréteget. Március a tömörülés időszaka, a vastag hóréteg az erősebb nappali sugárzás hatására átkristályosodik, stabilizálódik. Áprilisban, májusban megindul az olvadás, a hó átázik, nehézzé válik, gyakran megindul a lejtőkön. Júniusban az északi lejtőkön még mindig sok havat találhatunk; hivatalosan e hónap elejével zárnám le a téli időszakot.

Hegymászó teljesítmény szempontjából ezt a durván 6–7 hónapot két periódusra osztanám.


sorm on Tarcu

Januári hóvihar a Szárkőn


December, január és február a téli mászások időszaka, sok friss hóval, változékony időjárással, rövid nappalokkal. Novemberben, márciusban és áprilisban úgynevezett téli körülmények között mászhatunk. Ezt kevés, vagy tömörült hó, stabilabb idő, hosszabb nappalok jellemzik.



Az első, szerintem alapkérdés az, hogy a tél melyik időszakában menjünk a hegyre? Sajnos, legtöbben kötött munkaidőben dolgozunk. A kivehető szabadnapokat előre le kell foglalnunk, és akkor időjárási viszonyoktól függetlenül nekivágunk a túrának, „majd ott eldől, mit lehet mászni” jelszóval. Ha rossz az idő, frontok vonulnak át, a hegy lábánál zuhog, nyilvánvalóan semmit… Fontos, hogy ilyenkor ne erőltessük a mászást. Ideális, ha kivárhatjuk otthon a jó időt, és amint az beköszönt, fogjuk a zsákunkat és induljunk. Sajnos ez keveseknek adatik meg… Mégis érdemes kivárni a stabil, szikrázó napsütést, mivel sokkal biztonságosabb körülmények között, sokkal komolyabb teljesítményre lehetünk képesek, hogy a minket körülvevő táj nyújtotta élményről ne is beszéljek.



good weathet on Retezat mountains

Retyezát, december eleje


A legtipikusabb téli stabil időjárás általában január végén, februárban alakulhat ki. Ekkor a Szibéria felett képződött hatalmas kiterjedésű anticiklon átnyúlik Európa fölé és egyesül az Azori-anticiklonnal. Így egy magas légnyomású, jéghideg öv terjed ki, Közép-Európán át, melyet elkerülnek a frontok. Ilyenkor a Keleti Kárpátok hegyközi medencéiben – a Csíki-, a Brassói- és a Gyergyói- medencében – hőmérsékleti inverzió következtében akár hosszú hetekre megül a hideg, nedves köd, míg a Hargitán szikrázik a nap. Ez a periódus a legalkalmasabb téli mászásokra. Akár három-négy hétig is kitarthat.
Jóval rövidebb stabilitás alakulhat ki márciusban. Ekkor ki lehet fogni az átvonuló frontok közötti három-négy, ötnapos szikrázó napsütést. A legtöbb hegymászó a márciust szereti a legjobban. A nappalok már elég hosszúak, a hó viszonylag stabil (legalábbis hajnalban) és a reggeli, kérgesre fagyott felszínen jól lehet haladni.



A napsugárzás, az egyik legfontosabb eleme az időjárási rendszernek. Télen, a napsütötte órák száma az alföldi területekhez képest magasabb. Ez főleg abból adódik, hogy sokszor a magas gerincek kiemelkednek a felhőtengerből,


anticiclon in winter season

Napkelte a Peleagan, háttérben a Retyezát, december eleje


amely az alacsony felszínt beborítja. Stabil, derült időjárás esetén előfordulhat, hogy reggeltől estig tűz a nap, méghozzá meglehetősen nagy intenzitással, mivel a tiszta és száraz levegő nem szűri azt. A szélvédett déli lejtőkön a hőmérséklet ilyenkor bőven pozitív értékekre kúszik.  Ezeken a lejtőkön a megolvadt, vizes hóba gyakran térdig süllyedünk. Figyelni kell arra, hogy ilyenkor több kilós hócsomók ragadnak hágóvasunkba, bizonytalanná téve a járást, elősegítve a félrelépést, kicsúszást. Naplemente után az egész felszín csonttá fagy. Jó hágóvassal és megfelelő tapasztalattal ezeken a jeges lejtőkön sokkal könnyebb haladni. Ezért is ajánlom a korai indulást, a hajnali kemény hóban észrevehetően sokkal kevesebb energiánkba kerül az előrejutás. A jelenség már októberben előfordulhat (kevés hóval borított, de jeges, veszélyes lejtők), és májusban is még megfigyelhető.


Az árnyékos, északi lejtőkön a hőmérséklet tulajdonképpen egész télen fagypont alatt marad. Az itt felhalmozódott hó megőrzi kristályos, por alakját.

A napsütés másik nem elhanyagolható eleme az erős ultraibolya sugárzás. Ez árnyékban éppen úgy jelen van, mint a napon, mivel a fehér felszín minden irányba visszaveri azt többszörösen is. Nem szabad lekicsinyelni a szerepét. Fontos, hogy szemünk végig védve legyen. A Kárpátokban egy jobb napszemüveg bőven elég, viszont e nélkül semmiképpen ne keljünk útra. A védtelen szem kötőhártyája begyullad az ultraibolya sugárzástól, ami időleges vakságot és erős fájdalmat okoz. Ezt nevezi az irodalom hóvakságnak. Az ultraibolya sugárzás kis adagban szépen barnít is, de két-három nap alatt csúnyán megégetheti az arcbőrt, legjobb védelem, ha naptejjel kenegetjük azt. Magas 35 védőfaktorfaktorú krémeket használjunk.



meteorological station

Meteorológia műszerházikó a Szárkő csúcsán, vihar után


Ami a hőmérséklet alakulását illeti elmondható, hogy az évi átlagban 2000 m felett 0oC fok alatti, míg 2500 m-en már –2,5 fok. A fagyos napok száma itt 250–265 közötti. A leghidegebb hónap február, az Omul-csúcson ilyenkor az átlaghőmérséklet –11C fok alatti (a leghidegebb –38C fok volt, ezt 1929 februárjában mérték). Ennek ellenére elmondható, hogy a rekordhidegek nem a magashegyekre jellemzőek, azokat inkább a hegyközi medencékben mérik, a későbbiekben  visszatérek az okokra.


Derült, stabil időjárás esetén a legnagyobb hideget itt napkeltekor mérhetjük. Ilyenkor, a derült égbolt miatt, a hőmérséklet akár –20 C fok alá is süllyedhet, az erőteljes éjszakai hőkisugárzás miatt. Később, dél körül a napsütötte lejtőkön a hőmérő higanyszála bőven nulla fok fölé kúszik.

Frontátvonulás, köd, erős szél esetén ez a napközi ingadozás elmarad. A hőmérséklet ugyanazon érték körül marad mind hajnalban, mind pedig napközben.

A hideg ellen megfelelő réteges ruházattal védekezhetünk. Fontos, hogy kívül egy sűrű szövésű, szélálló anyagból készült anorák legyen, mely benn tartja a meleg levegőt. Ne is öltözzünk túl, én úgy szeretem, ha induláskor inkább kicsit fázom, mivel a ránk izzadó ruha később kellemetlenségeket okozhat.

A hidegérzet, és ami rosszabb, a fagyások kialakulásában az alacsony hőmérséklet mellett fő szerepet játszik a légmozgás. A magashegyek általános jellemzője a szinte mindig – télen nagyon erőteljesen – fújó szél. Irányát tekintve ez leggyakrabban északnyugat felől fúj, ezt követi sorrendben a nyugati, majd a délnyugati irány. A sebesség gyakran meghaladhatja a 30m/s-ot (ez kb. 100 km/h), átlagban 11–12 m/s, de gyakoriak a széllökések, amikor 20–30 m/s-al is nőhet a sebesség. Vigyázat, ezek könnyen felboríthatják vagy mélybe lökhetik az óvatlan hegymászót.


meteorological front line

Melegfront felhőzete a Szárkő felett, 2007 január



Ha a szél napi járását vizsgáljuk, észrevesszük, hogy, az enyhén csillapul 13–14 óra körül, míg éjszaka felerősödik. A táborhely kiválasztásánál ezeket mind fontos figyelembe venni, a sátrat mindig jól feszítsük ki, legjobbak a szoknyával rendelkezők, mivel ezek alá nem kaphat a szél. A szélvédett helyekkel sajnos az a baj, hogy a gerincekről és szélnek kitett lejtőkről lefújt hó éppen oda halmozódik fel, reggelre betemetve a sátrat, akár a bent lévők fulladását is okozva. A jéghideg, erős szél testet hűtő hatása óriási. A szélálló ruha, a kapucni és az egyujjas kesztyű ilyenkor aranyat ér.


A téli hónapokban az évi csapadékmennyiség körülbelül egyharmada hull le, ez olyan 450 mm-t tesz ki. Ennek nagy része decemberben és januárban érkezik, a február és március valamivel szárazabb. Elsősorban hó formájában hulló csapadékról van szó. Nagy ritkán, különleges meteorológiai helyzetben eső is lehet.

A csapadék az Atlanti-óceán térségéből származik, a ciklonok szállítják fölénk. A nedves légtömegek érkezésével havazás, a hőmérséklet emelkedése (bár még így is fagypont alatt marad) és köd jár együtt. Egy-egy ilyen frontcsapadék akár méteres hóréteget is boríthat a hegyre. Ilyen időben nem ajánlott a túrázás. Egyrészt, mivel a vastag, friss hóban nehézkes a haladás, másrészt, a ködben könnyű eltévedni. A helyzet komolyságát tetézi, hogy a lejtőket borító vastag hóréteg könnyedén megindulhat, ekkor a legnagyobb a lavinaveszély. A havazást követő néhány napban a szél átrendezi a frissen hullott havat. A gerincekről, valamint a szélnek kitett oldalakról a hó átkerül a szélvédett lejtőkre és a völgyekbe. Helyenként több méter vastag hóréteg halmozódik fel, nehezen kiszámítható lavinaveszélyt jelentve.



Papusa summit in winter season

Papusa csúcs, az áprilisi Retyezátban


Ilyenkor alakulnak ki a gerinceken, a mélység fölé messze kinyúló hópárkányok vagy hóvekték ( a kifejezés a német wechte szóból került a magyar hegymászónyelvezetbe) . Ha a gerincen mozgunk, figyelni kell ezek jelenlétére, mivel észrevétlenül rájuk tévedhetünk és leszakadhatnak alattunk. A legjobb, ha a gerinc vonala alatt néhány méterrel haladunk.


A lavinákat tartom a téli magashegyek legnagyobb veszélyének. Ezekről nagyszámú leírás jelent meg az elmúlt időkben, így nem is foglalkoznék külön elemzésükkel. Kikerülésükhöz, szerintem, elsősorban több éves terep-tapasztalat szükséges. Ime, néhány általános érvényű aranyszabály: a Kárpátok és a Tátra nyári ösvényeinek nagy része télen lavinaveszélyes, ezért:
– lehetőség szerint a gerinceken haladjunk,
– bő havazás után ne induljunk útnak,
– ködben ne induljunk útnak,
– a veszélyes lejtőket kerüljük.

Ha mégis veszélyes lejtőn kell haladnunk, tegyük azt a reggeli órákban és lehetőleg egyenként, egyenes vonalban menjünk, legyünk készek arra, hogy megszabaduljunk zsákunktól, síbotunktól. A lavinaveszélyes lejtőkön egyszerre csak egy ember haladjon, a többi figyelje vagy biztosítsa őt. Ne húzzuk a lábunkat a hóban, azzal „elvágjuk” a réteget.

Köd akkor keletkezik, amikor egy meleg és nedves légtömeg nekiütközik a jóval hidegebb hegynek, lehűl és a benne lévő víz kicsapódik. Ha a légtömeg nedvességtartalma nem kirívóan magas, előfordul, hogy az alföldi területek felett komoly borultság sem alakul ki (nyugodt szívvel indulunk a hegyre), viszont a magas gerinceken megül a pára. Az ilyen ködképződés főleg nyugati és délnyugati légmozgáskor jellemző, ekkor atlanti eredetű nedvesség érkezik, de akár a mediterrán térségből is meglephet egy nedves légtömeg. Hivatalosan ködről akkor beszélünk, ha a látótávolság egy kilométer alattira csökken. Ez még nem vészes, de gyakori a nyolc-tíz méteres látótávolság, sőt olyan is előfordulhat, hogy nem látjuk a saját lábunkat. Sűrű ködben soha ne induljunk útra. Elképesztő, hogy milyen könnyen elveszíthetjük tájékozódó képességünket, akár banális, általunk jól ismert terepen is elkeveredhetünk. Fennáll a veszély, hogy ne találjuk meg a táborunkat, szakadékba vagy lavinaveszélyes lejtőre tévedjünk.


room with weau

Szoba kilátással, Peleaga csúcs, december



Ha mindenképpen párás időben kelünk útra, készüljünk fel a köd besűrűsödésére. Ha jelzett úton haladunk, rugdossuk le a zúzmarát a kőrakásokról, így visszaúton azok fekete felszínét könnyebben meglátjuk. Az erős szél hamar eltünteti nyomainkat, ne nagyon számítsunk azok segítségére a visszaúton. Iránytű csak korlátozottan használható, a tagolt terep miatt, de a főbb irányokat azért segít tartani. Ha van nálunk műholdas helyzetmeghatározó készülék (GPS), az ilyenkor felbecsülhetetlen segítséget jelenthet. Folyamatosan vegyük fel ennek segítségével a koordináta-pontokat utunkon, így azokon visszavezet majd minket. Ennek ellenére azt ajánlom, hogy ne támaszkodjunk feltétlenül csak a készülékre, mert meghibásodása esetén így komoly bajba kerülünk (a jó öreg iránytű ne hiányozzon soha).
Ködben egy másik jelenség is előfordulhat, ezt az angol szakirodalom „white out”-nak mondja. Magyarul talán ködvakságnak nevezhetnénk. A lényege, hogy a fehér hó és fehér köd keveréke megbolondítja az egyensúlyszerveket és optikai csalódásokat okoz. Olyan, mintha egy burokba lennénk zárva. Minden fehér, nincs árnyék, kontraszt, nem látszik, hol ér véget a hó és hol kezdődik a köd. Hihetetlen, hogy a lábunk előtti formákról nem tudjuk megállapítani, hogy kiálló puklik vagy gödrök. Jó nagyokat lehet ilyenkor esni.

Végül nem szabad megfeledkeznünk a talán legérdekesebb téli időjárási helyzet bemutatásáról. A hőmérsékleti inverzióról van szó. Lényege, ahogyan neve is mondja, az, hogy a magasság növekedésével a hőmérséklet is emelkedik, így a leghidegebbet lent, a hegyközi medencékben mérjük, míg 1500–1600 m felett a szikrázó napsütés hatására a levegő nulla fok felettire is emelkedhet, persze csak nappal. Ez akkor fordul elő, amikor a Kárpát-medencét egy pár száz méter vastag sarkvidéki eredetű, tehát nagyon hideg levegőpárna tölti ki. Mivel ez sűrű és nehéz, stabilan beszorul ide, a kimozdításához nagyon erős fronttevékenység és erős szél szükséges. Nem teljesen száraz, ezért a nagy hideg hatására kicsapódik a benne lévő pára, enyhe köd és rétegfelhő képződik a párna felső határán. A légmozgás teljesen hiányzik.  A felhőréteg ritkán terjed ki 1500 m magasság fölé. Így a magashegyek gerincei kiérnek a felhőből, azokat zavartalanul süti a nap.


fog

Szárkői köd, januárban


A hőmérsékleti inverzió tulajdonkép

pen egy öngeneráló jelenség. Egyrészt, a felhőréteg elzárja és elszigeteli a medencéket, oda nem süt be a nap, így megreked a nedves hideg, és folyamat

os a hőveszteség. Ugyanakkor a magas gerincek, mivel nem borítja őket felhő, éjszaka erőteljesen lehűlnek, majd a nehéz hideg levegő leszivárog ugyanoda.

A hegymászóknak ez a kedvenc időjárásuk. Hatalmas élmény a hideg, szürke, párás, zúzmarás környezetből kiérni a szikrázó napsütésbe. A látványt tetézi az alattunk elterülő felhőten

ger, mely leginkább az antarktiszi jégmezőre emlékeztet, és ebből a fehérségből szigetszerűen kiemelkednek a környező gerincek. A tiszta levegő miatt a látótávolság hatalmasra nő, ha szerencsénk van, a Tátra vagy a Balkáni-hegyek magas gerinceit is megpillanthatjuk. Naplementekor persze az egész felhőtenger

vörösre színeződik.

Utolsónak hagyná

m egy nem meteorológiai, inkább csillagászati körülmény megemlítését. A nappalok rövidségét minden téli túrá

n számításba kell venn

ünk. A Retyezátban december 22-én, téli napforduló idején 8.15 körül kel és 16.45-kor nyugszik, míg március 20-án, tavaszi napéjegyenlőségkor 6.31-kor kel és 18.40-kor nyugszik a Nap. Ha az égboltot sűrű felhők borítják, jóval később világosodik és jóval hamarabb sötétedik. Mindenképpen a korai, hat-hét órai indulást ajánlom. A fagyott havon könnyen lehet haladni – persze, jó elemlámpa feltétlenül szükséges, minden téli túrán legyen nálunk – és bőven marad időtartalékunk az esti, jó esetben nem túl késői megérkezéshez.

Remélem, sikerült a téli hegy különlegességeire és veszélyeire felhívnom a figyelmet. Komolyan véve ezeket, betartva a szabályokat, fokozatosan, kitartással és gyakorlott társak segítségével biztosan a legfantasztikusabb élményekben lehet részünk.

Nem marad más, mint anticiklonban gazdag, frontmentes időjárást kívánjak a kedves túratársaknak.

Szólj hozzá!