Magashegyi veszélyek


Az alábbi írásban megpróbálom egy csokorba gyűjteni azokat az alapvető veszélyforrásokat, melyekre a magashegyi környezetben feltétlenül figyelnünk kell. Objektív veszélyforrásoknak nevezzük azokat, melyek a hegymászóktól ( azok felkészültségétől, tapasztalatától, felszereltségétől) függetlenül jelen vannak a hegyen.

Mit értek magashegy alatt? Olyan hegységet amelynek magassága a hóhatár fölé emelkedik (a mi szélességünkön ez 3000 m, Izland, Spitzbergák 0-100 m, Kilimanjaro 5000 m), vagy amelynek magassága meghaladja a 3000 m-t és

climbing Monte Bianco

Útban a Mont Blanc csúcsa felé

emiatt a hegyibetegség veszélye fennáll. Ugyanakkor ide sorolnám a Kárpátok vagy Tátra 2000 m feletti területeit is téli körülmények között.

Bátran állíthatjuk,hogy  ezek a vidékek a világ legellenségesebb területei. Itt hosszú távon nem lehet túlélni, hiszen szinte semmilyen kiaknázható erőforrást nem nyújtanak.

A túlélési taktikát mindig azt határozza meg, hogy szorult helyzetünkben számíthatunk e külső segítségre (az mennyire hamar várható), vagy sem.

  • Ha Ăşton van a segĂ­tsĂ©g cĂ©lszerű egy helyben maradni. Beássuk  magunkat a hĂł alá, összebĂşjunk, hogy minĂ©l kevesebb hĹ‘t veszĂ­tsĂĽnk, keveset mozgunk, hogy spĂłroljunk az energiáinkkal Ă©s közben folyamatosan ellemlámpával, sĂ­ppal, kommunikáciĂłs ezközökkel jelezzĂĽk helyzetĂĽnket a segĂ­tĹ‘k felĂ©.
  • Ha nem várhatĂł segĂ­tsĂ©g, akkor nem szabad megállni. Azzal csak Ă©rtĂ©kes idĹ‘t vesztĂĽnk, izmaink lemerednek, áthĂĽlĂĽnk, sokkal nehezebb Ăşjra elindulni.Haladni kell, minĂ©l lejjebb jutni, a völgyekbe, lehetĹ‘leg az erdĹ‘határ alá. Ott, már vannak erĹ‘forrássok, a hĹ‘mĂ©rsĂ©klet mindenkĂ©ppen magasabb, a szĂ©l pedig kevĂ©sbĂ© fĂşj mint a kitett, csupasz alpesi zĂłnában.

És akkor lássuk, melyek a hegymászóra leselkedő veszélyek és, hogyan tudjuk elkerülni azokat. Igyekszem, konkrét példákkal is alátámasztani mondókámat.

serac on the glacier

Járhatatlan gleccserhasadékok

Kezdeném a hegyibetegséggel. A Föld oxigénkészletének legnagyobb része az alsó 1000 m-es rétegbe tömörül. E felett mennyisége exponenciálisan csökken, a légnyomás csökkenését is maga után vonva. E két tényező erőteljes hatást fejt ki a szervezetre.
Egy egészséges ember a hegyibetegség első tüneteit 3000 m feletti, hosszabb tartózkodás esetén észleli. Fejfájás, hányinger, szédülés, fáradékonyság, szapora légzés. Ehhez a magassághoz azonban a szervezet egy-két nap alatt alkalmazkodik, több vörösvértestet termel, amelyek több oxigént szállítanak a szervekbe.
Nagyobb magasságba mászva, az egész kezdődik előröl. A teljes akklimatizáció eléréséhez akár egy hónap is szükséges. Fontos betartani a fokozatosság elvét. A tábort lassan kell egyre magasabbra tolni, néha visszatérve alacsonyabbra pihenni.

Első alkalommal furcsa átállni egy teljesen más mozgásritmusra. Mindent lassú, kiszámított mozdulatokkal kell végezni, de szerintem adott helyzetben ezt mindenki kitapasztalja. Nem lehet csak úgy kipattanni a hálózsákból, nem lehet gyorsan lehajolni fűzőt kötni, nem lehet kiabálni vagy csak egyszerűen sietni. A mozgást és a lélegzés ritmusát össze kell hangolni.
Fontos a mozgás. A sátorban fekvő hegymászó vére lassabban kering, kevesebb oxigént szállítva a szervekbe. Kellemetlen dolog szédelegni a sátor körül, de segít.
Minél több folyadékot kell a szervezetbe erőltetni. A szapora légzés miatt hatalmas mennyiségű vizet veszítünk (akár 5-6 litert), amit pótolni kell. Ha nem iszunk, vérünk besűrűsödik, nehezebben kering, állapotunk rosszabbodik, nagyobb a fagyás esélye is.
Az olvasztott hólé nem igazán jó. Nem tartalmaz ásványi anyagokat, sőt teljesen kimossa azokat a szervezetből. Sós leveseket, teákat, pezsgőtablettákat kell fogyasztani. Használtunk ásványi anyagokban gazdag algakivonat tablettákat is (spirulin kivonat fizikai terhelés esetére).Az evést szintén erőltetni kell. Hatalmas a felhasznált energiamennyiség. Én személy szerint nagy magasságban nem vagyok képes lenyelni semmilyen túl nehéz, zsíros ételt, holott ezek az energiabombák fontosak lennének. A legjobb,ha csak abból a kajából viszünk, amit otthon a legeslegjobban szeretünk.

snow googles

BuckalakĂł jelmezben

Abból talán le tudunk nyelni egy keveset.
5000-6000 m felett a szervezet már nem képes regenerálódni (pl. már nem gyógyulnak a sebek). Ilyenkor a test lassan feléli tartalékait és leépül. Hétezer méter felett már egy-két napnál többet nem tanácsos tartózkodni.
Vannak – igaz, kis számban – olyanok, akik szervezete nem tud alkalmazkodni a nagy magasságokhoz. Ez legtöbbször csak helyben derĂĽl ki. A leggyakoribb betegsĂ©g a tĂĽdőödĂ©ma (a tĂĽdĹ‘ megtelik vĂ­zzel – fulladás) Ă©s az agyödĂ©ma (folyadĂ©k az agyban – nyomás a vĂ©rerekre), mindkettĹ‘ halálos. A beteget azonnal le kell vinni a hegyrĹ‘l. Nagy költsĂ©gvetĂ©sű expedĂ­ciĂłk tĂşlnyomásos zsákokat is szoktak vinni magukkal; de ez tĂşlĂ©lĹ‘ helyzetben nem hinnĂ©m, hogy adott lenne.
Hazaérve néhány hét alatt a szervezet visszaáll a kis magasságra. Következő alkalommal az egész macerát újra kell kezdeni.
A legrosszabb helyzet egy repülőbaleset során állhat elő. Ekkor hirtelen kerül a túlélő egy túlnyomásos kabinból egy alacsony légnyomású és oxigéntartalmú környezetbe. Itt minden a magasságon és az illető szervezetén múlik (más esélyei vannak egy húszéves atlétának és más egy hetvenéves nagyinak).

sunburned

Leégve a Mont Blanc túra után

Sokkal alattomosabb veszély az ultraibolya sugárzás. A vékonyabb, tisztább légkörön nagyobb mennyiségű UV sugárzás jut át, amelyet többszörösen visszaver a fehér hó.

GleccserszemĂĽveg használata kötelezĹ‘ – ha nincs, bármilyen tucatnapszemĂĽveg megteszi. Az eszkimĂłk karibu csontjábĂłl kĂ©szĂ­tenek vĂ©dĹ‘szemĂĽveget. Ezekbe keskeny hasadĂ©kot vágnak, azokon keresztĂĽl nĂ©znek ki. A nevĂĽk iggaak. Az ötvenes Ă©vek serpái vászon csĂ­kokba Ă©gettek – szerintem cigarettával – lyukakat, Ă©s azt kötöttĂ©k a szemĂĽk elĂ©.
Egy kis szemüveg nélküli bámészkodás is végzetes lehet. A betegség neve: hóvakság. A kötőhártya begyullad, bár egy- két hét alatt gyógyul, de addig iszonyúan fáj, és elviselhetetlenné válik a fény (a Kaukázusban még a sátorban is szemüveget hordtunk).
Nem halálos, de kellemetlen a szabad bőrfelület leégése az UV sugarak hatására. A magas faktorszámú napvédő krémek valamennyire segítenek. 4000 m felett az arcunk pecsenyére éghet. Leginkább a védőmaszkot ajánlom, de vigyázat: feldúsulhat benne a széndioxid, legyen száj- és orrnyílása. Ha nincs más, akkor kendővel bugyoláljuk be az arcunkat. Végső esetben legalább egy papírdarabot gyűrjünk úgy a szemüvegünk alá, hogy orrunkat megvédje.

iggakk

inuit viselet

És tartsuk csukva a szánkat – ezt nem komolyan mondom – , de láttam olyat, hogy valakinek a szájpadlása Ă©gett le a hĂłrol visszavet sugárzástĂłl.
Hordjunk kendőt, légiós sapkát, mely védi a tarkónkat is. Az erős napsütés hatására, a jégmező kellős közepén hatalmas a napszúrás veszélye. Erős napsütésben gyakran havat kenek a fejemre kötött  kendőre, az lassan leolvad hűt.


Fontos tudni, hogy ködben ugyanolyan erős az UV sugárzás, mint szikrázó napsütésben. Akkor is védekezni kell. Persze előállhat az a helyzet, hogy ködben, sötét napszemüvegeinkben szinte egyáltalán nem látunk. Ilyenkor a legelöl haladó leveszi szemüvegét, a többiek pedig látnak annyit, hogy követni tudják. Az elöl haladót rendszeresen váltani kell.
Ködben másik jelenség is előfordulhat, ezt az angol szakirodalom white out-nak nevezi. A francia hegymászók blanche totale – nak mondják. Magyarul, szakirodalomban nem találtam, de egy internetes portálon valaki a ködvakság kifejezést javasolta. Találónak tartom, azóta már több ízben is így használtam. A lényege, hogy a fehér hó (talaj) és fehér köd (ég) összemosódása megbolondítja az egyensúlyszerveket, és optikai csalódásokat okoz.

white out

Utat keresve

Olyan, mintha egy burokba lennénk zárva. A horizont vonala eltűnik.  Minden fehér, nincs árnyék, kontraszt, nem látszik, hol ér véget a hó és hol kezdődik a köd. Hihetetlen, hogy a lábunk előtti formákról nem tudjuk megállapítani, hogy kiálló dombocskák vagy gödrök. Jó nagyokat lehet esni. A térérzékelésünk is megváltozik, volt olyan, hogy öklömnyi kövekről, melyek pár méterre voltak azt hittem, hogy több tíz méterre lévő sziklák.

Ködben csak akkor haladjunk, ha muszály. Hihetetlen, milyen hamar el lehet tévedni, könnyen hasadékba léphetünk, vagy lavinaveszélyes lejtőn találhatjuk magunkat.

A lavinákról mostanság nagyszámú irodalom jelent meg. Nagyon sokan kutatják kialakulásukat, fizikájukat, sok dolgozat készült ebben a témában. Ezen cikkben nem szeretnék részletesen kitérni a témára. Viszont meggyőződésem,hogy  messze nem elég csak olvasnunk róluk. A lavinák kikerüléséhez elsősorban sok év terepi tapasztalata kell. És még akkor is érhetnek meglepetések.

Csupán nĂ©hány “aranyszabályt” Ă­rnĂ©k:

  • A Kárpátok, Tátra nyáriösvĂ©nyei tĂ©len lavinaveszĂ©lyesek
  • LehetĹ‘sĂ©g szerint a gerinceken haladjunk
  • Havazás után ne induljunk Ăştnak
  • Ködben ne induljunk Ăştnak
  • A veszĂ©lyes lejtĹ‘ket korán reggel keresztezzĂĽk
  • Ha elkerĂĽlhetetlen veszĂ©lyes lejtĹ‘n haladnunk, lehetĹ‘leg egyenkĂ©nt egyenes vonalban felfelĂ© menjĂĽnk
  • Ne hĂşzzuk a lábunkat a hĂłban, azzal “elvágjuk” a rĂ©teget
  • A felszerelĂ©sĂĽnket lazĂ­tsuk meg, hogy veszĂ©ly esetĂ©n megszabadulhassunk tĹ‘le

Pár Ă©ve, egy tĂ©l elejĂ©n furcsa lavinabaleset törtĂ©nt a Fogarasban. Egy kisebb lavina elsodort egy mászĂłt de Ă©ppen hogy, csak meghempergette. Látszatra nem volt gond. Sajnos, a hegymászĂł kezĂ©ben lĂ©vĹ‘ csákány ágyĂ©ktájt a combjába fĂşrĂłdott, eltĂ©pve az ĂĽtĹ‘eret. Lassan elvĂ©rzett… A kezĂĽnkben lĂ©vĹ‘ jĂ©gcsákány Ă©s a lábainkra csatolt hágĂłvas komoly fegyver, amelyel megsebezhetjĂĽk magunkat, vagy társainkat. Erre mindig figyeljĂĽnk oda.


Ha már tél és hó, kerüljenek szóba a gerinceken kialakuló hópárkányok is.  A szél építi fel ezeket az “erkélyeket”,

Eiger summit

Az Eiger gerincén

melyek a kitett oldalról (luv oldal) mélyen a szélárnyékos (lee oldal) lejtő fölé nyúlnak.  A Retyezátban, Fogarasban 3 – 4 méteres hópárkányok alakulhatnak ki, az Alpokban 6 – 8 méterre kinyúló hópárkányok is előfordulnak.

A gerincen haladó hegymászó, ha nem figyel, észrevétlenül a párkányra téved. Tulajdon képpen, maga a terep is adja magát, hiszen ösztönösen az élen akarunk haladni, ott könnyebb is az előrejutás, mint pár méterre a gerinc alatt. Ugyanakkor a szél is a párkány pereme felé tolja az ember. A kinyúló hópárkány a hegymászó súlya alatt leszakadhat, az pedig a mélybe zuhan. Ködben, hóviharban fokozottan fennáll a párkányra tévedés veszélye.

Az elmúlt télen a Szárkő hegységben történt egy hasonló baleset. A fentieket váltó meteorológus,bár tombolt a hóvihar elindult a csúcson lévő meteoállomáshoz. Az az igazság, hogy mivel jól ismerte a terepet lebecsülte a veszélyeket. Útközben egy hópárkányra tévedt, az leszakadt vele és maga alá temette. Csak tavasszal találták meg.


crevass

Superman után szabadon...

A gleccserhasadékok gyakran labirintusokká varázsolják a jégárak felszínét. Előfordul, hogy át tudunk lépni felettük, máskor meg hatalmasakat kell kerülnünk, órákat kell bolyonganunk még megtaláljuk a kiutat. Szélességük a néhány centimétertől akár több tíz méterig terjedhet. Lehetnek nagyon jól láthatóak, vagy alattomosan a hó alatt megbúvó csapdák.

Alapszabály, hogy gleccseren mindig kötélbe kötve haladjunk. A másik alapszabály, hogy a hasadékból mentés technikáját a kötéltársaság minden tagjának ismernie kell.

A hasadékok peremét mindig óvatosan közelítsük meg. A perem alatt gyakran kiszélesedik a repedés, az egész leomolhat velünk. A hasadékokkal szabdalt gleccserszakaszokat mindig hajnalban vagy korareggel keresztezzük. A hó akkor fagyott, jó a megtartása, a peremek elbírják súlyunkat. Délben vagy délután, a napsütés hatására az egész gleccser megolvad, a hasadékok szélei meggyengülnek, a hatlmas kiálló firntömbök (szerákok) ránkomolhatnak.

Havazások után a gleccserek fokozottan veszélyesekké válnak, mivel a hó eltakarja a hasadékokat. Ilyenkor sokkal óvatosabban haladjunk, próbáljuk kitapogatni előttünk a felszínt.

Nyári magashegyi veszélyt jelent a sziklaomlás. Ez főleg azon a magasságon gyakori, ahol nappal olvad a fal, éjszaka pedig megfagy. Az Alpokban, jó időben minden falra jellemző ez a fagyás – olvadás ciklus. A Kárpátokban főleg tavasszal jelentkezik a jelenség, ott nyáron éjszaka sincs fagyás.

 after a rock fall

Leomlott szikla

Nappal a keletkező olvadékvíz beszivárog a sziklák repedéseibe, ott pedig éjszaka megfagy, lefeszítve a tömböket. Következő nap kiolvadvdás után a sziklatömbök a mélybe hullanak. A jelenség a kitettség függvényében 11 – 13 óra körül indul meg, és este 23 – 24 óráig tart, amikor is újra a fagyásé lesz a főszerep. Sokszor a mászást a kőhullás órarendjéhez kell igazítani. Sziklás magashegyi terepen viseljünk mindig sisakot, bár sokszor annak inkább csak lélektani szerepe van.

Az éghajlat általános melegedésének következtében, a jelenség egyre fokozottabbá válik. Nyár végére az Alpoknak olyan falai is kiolvadnak, amelyek előzőleg mindig fagyottak maradtak, így hatalmas hegyoldalak is a mélybe zuhanhatnak.


Messze nem akarom a hideget utolsó sorban említeni. Hatalmas veszélyforrás, főleg ha rossz akklimatizációval, fáradtsággal, étel és víz hiányával párosul. Tartalék kesztyű, zokni, sapka nélkül még egynapos túrára se induljunk.
Ami biztos, az az, hogy minél magasabbra mászunk, annál hidegebb van (átlag 0,64 C fokkal csökken a hőmérséklet 100 méterenként), annál több a csapadék és erősebb a szél. Ha túlélésről, kényszerbivakról van szó, fontos minél lejjebb jutni, vagy mindenképpen szélmentes zugokba menekülni. A szél hűtő hatása katasztrófát okozhat, még akkor is, ha nincs is olyan nagyon hideg.

Vannak akik – fĹ‘leg az Alpokban – a három-nĂ©gyezres csĂşcsokon szeretnek bivakolni. Éjszaka hirtelen változhat az idĹ‘járás, a kitett csĂşcson pedig fokozott a veszĂ©ly. Az efĂ©le kalandok mĂ©g fokozottab körĂĽltekintĂ©st igĂ©nyelnek. MindenkĂ©ppen csak akkor vállaljunk ilyesmit, ha nagyon pontos idĹ‘járási prognĂłzisok birtokában vagyunk.

A nyári zivatarok villámai sok turista halálát okozzák. Vihar esetén a kitett gerinceket el kell hagyni. Lejjebb sziklák alá, hópárkányok alá bújjunk. Ha nincs lehetőség biztonságos hely keresésére (mondjuk egy kitett gerincen), fontos, hogy a fémtárgyakat (karabinerek, csákányok, kések, kulacsok, stb.) tegyük a hátizsákok, kötelek alá

after lightning strike

Villámsúlytott madonnaszobor a Dent du Giant csúcsán

elszigetelve a nedves levegőtől. Kitett gerincen ha mód van rá, kössük ki magunkat. Ha a via ferrátán, mászás közben ér minket a zivatar, próbáljunk meg, a kifeszített acélkötelektől távolabb ( akár 1 – 2 méterrel) önálló biztosítást kiépíteni és ahhoz kötni magunkat. Az acélkábelek, vagy a nedves kötelek villámhárítóként működnek ilyenkor.


Egy – egy erĹ‘teljes zivatar 10 – 20 de akár 30 milimĂ©ternyicsapadĂ©kkal is jár, amely hirtelen hullik a felszĂ­nre. A vĂ­z meggyűlik amĂ©lyedĂ©sekben Ă©s köveket is magával sodorva áradatkĂ©nt zĂşdul lefele. Haa hegymászĂłk egy lavinaárokban vagy kuloárban tartĂłzkodnak meglepheti Ă©s lesodorhatja Ĺ‘ket az áradat.


A hegymászás iratlan szabályait betartva, a legtöbb veszély minimalizálható. Bár kiszámíthatatlan kockázatok  a magashegyi környezetben mindig előfordulnak, mégis kimutatható, hogy a hegymászóbalesetek legnagyobb része az azt elszenvedő hegymászók hibájából történt.


Végezetül a híres hegymészó Lionel Terray ide vágó szavait idézném:  “Az, hogy veszelyeknek teszed ki magad, nem celja, de része a jétéknak”

Szia! Nagyon sok hasznos írásod van a honlapon! Én megköszönöm ezen összegyűjtött információkat! Üdv. Laci

Erdélyi | 2013.03.24.

Szívesen! Én köszönöm.

csoki | 2013.03.26.

Szia Zsolt!

Nagyon jók és hasznosak az írásaid, élvezet olvasni. Egy kérdéssel fordulnék hozzád. mi 2 hét múlva indulunk az Annapurna körre. Olvasom, hogy a magashegyi betegség az sokszor előjön ott is, és sok blogban olvastam, hogy volt náluk magashegyi betegség elleni tabletta. Viszont sehol sem találok rá semmi konkrétumot, nevet, semmit. Beszerezném a biztonság kedvéért legyen nálunk, de semmit nem találok róla a neten. Tényleg létezik ilyen gyógyszer?
Várom válaszod!
Köszönöm: Erika

Erika | 2014.09.22.

Szia Erika!
Magahegyi betegség ellen nem létezik tabletta. A magashegyi betegség azért alakul ki, mivel a szervezet nem alkalmazkodott, a magashegyi környezet ritkább, oxigénben szegényebb és kisebb légnyomású térségéhez. A hozzászoktatást nevezzük aklimatizációnak.
Bizonyos gyĂłgyszerekkel a tĂĽneteket lehet csökkenteni, de ezen gyĂłgyszereket körĂĽltekintĂ©ssel kell szedni ( pl aszpirin – vĂ©rhĂ­gĂ­tĂł hatása miatt jĂł, de az alacsonyabb lĂ©gnyomás miatt esetlegesen fellĂ©pĹ‘ orrvĂ©rzĂ©s pont miatta nehezebben áll el…). Gondolom a blogokban is valami hasonlĂł gyulladáscsökkentĹ‘ (ibuprofen), fájdalomcsillapĂ­tĂł, hányingerelleni koktĂ©lrĂłl lehet szĂł…
Személy szerint inkább a fokozatosságot ajánlanám és igyatok nagyon sok folyadékot, hogy ne sűrüsödjön be a véretek.

csoki | 2014.09.22.

Szervusztok !

Ez a film(részlet) a Dent du Giant-nél játszódik, itt is van zivatartevéknyeség:

https://www.youtube.com/watch?v=fi0GX-rVm_w

a teljes film: https://www.youtube.com/watch?v=phxIlCIOkIA

Csizmadia Zoltán | 2015.10.05.

Szólj hozzá!