Megvallom őszintén, a Szörényi havasok megnevezést, mint hegység csoportra való utalást az elmúlt ideig nem is használtam. Tulajdon képpen nem is nagyon foglalkoztam azzal, hogy a három „kétezrest” egy kalap alatt említsem. Most mégis írnom kellet róluk, és minél inkább egységesen próbáltam megközelíteni a témát, annál inkább vált az szimpatikusabbá számomra.

A hegycsoport – hogy végre néven is nevezzem – a Retyezát, Godján és Szárkő vonulatait foglalja magában.  Alapvetően tájföldrajzi és gazdasági tájegységként határozhatjuk meg. Szigorú geográfiai osztályozások szerint a Déli Kárpátok, legnyugatibb, Retyezát – Godján csoportjának három, kétezer métert meghaladó vonulatáról beszélhetünk, melynek sajátos formakincse, éghajlata, növény és állatvilága van.

Fejlődésük és kialakulásuk egyszerre ment végbe a Kárpátok többi régiójával. A felhalmozódási és kigyűrődési folyamat, melyet szakkifejezéssel orogenézisnek nevezünk párhuzamosan történt az Alpok, Kaukázus sőt a Himalája  hegység kiemelkedésével. Csupán a felhalmozott anyagmennyiség és az összesodródó kéreglemezek energiája volt az amely meghatározta a hegyvonulatok méreteit ( emiatt bár egyidősek nagyon eltérő a magasságuk, kiterjedésük). Ezt a hegységképződést  nevezik a szakemberek Alpesi orogenézisnek. A folyamat a kréta kor második felében kezdődött ( körülbelül 120 millió évvel ezelőtt) és a negyedkorban fejeződött be ( másfél millió éve), bár a Kárpátkanyar vidékén, a Vrancea hegységben máig is aktív tektónikus mozgások figyelhetők meg.

A negyedkor elején hirtelen ( persze geológiai értelemben, vagyis több százezer év alatt) felerősödtek a kéregmozgások, melyek következtében a Déli Kárpátok teljes vonulata megemelkedett mintegy ezer méterrel.  Ezen utolsó nagy hegységképződési erőfeszítés eredménye, hogy a Déil Kárpátok gerincei mindenhol meghaladják a 2000 méteres tengerszínt feletti magasságot.

Ha csak a Szörényi Havasok vonulatát tekintjük, elmondhatjuk, hogy a Retyezát hegység a legmagasabb. Két csúcsa meghaladja a 2500 métert: Peleága (2509 m), Pausa (2508 m), emellett számos 2000 – es csúccsal rendelkezik ( a névadó Retyezát csúcs „csak” 2485 m). A Godján Hegység legmagasabb tömbje a Gugu mely 2290 méter magas ( a névadó Godján csúcs 2229 m). A Szárkő legmagasabb csúcsa pedig a Caleanu a maga 2199 méteres magasságával ( sokan tévesen a névadó Szárkő csúcsot tartják a legmagasabbnak, ez azonban 2190 méter magas).

Szintén a negyedkor elején, elkezdődött egy elehülési és felmelegedési időszakokat magába foglaló éghajlati ingadozás ( százezer éves periódusokról beszélünk), melyet jégkorszak néven ismerünk. Ez gyökeresen megváltoztatta a havasok formakincsét. A lehülés következtében a kétezet méter feletti régiók mind a hóhatár fölé kerültek, igy ott megindult a a hó felhalmozódása, átalakulása, mozgása és a hozzá kapcsolódó eróziós folyamatok vették át az uralkodó szerepet. Maga a jégkorszak az Alpok vidékén négy hullámban ( eljegesedési időszakban) volt jelen. Közöttük melegedési időszakokat ( úgynevezett interglaciálisokat) azonosítottak a kutatók. A Kárpátok területén bizonyítottan csak egy, az utolsó eljegesedés (a Würm nevezetű 100.000 évvel ezelőtt) volt jelen, bár egyes kutatók látni vélik, az utolsó leőtti eljegesedési időszak ( Riss mintegy 250.000 éve), nyomait is.

A jégkorszak elmúltával, a gleccserek elolvadtak és teljesen eltűntek a Kárpátok vidékéről. Azonban az általuk kifejtett erózió következtében a felszín teljesen átalakult: az unalmas, lankás, lekerekített hátak, meredek lejtőkké, függőleges sziklafalakká, csipkézett gerincekké és piramis alakú csúcsokká változtak. A felszín vad és járhatatlan lett, ugyanakkor földrajzos vagy túrista szemmel igazán gyönyörű. Olyan különleges táj alakult ki, ahova szívesen jár minden természetbarát gyönyörködni, és minden hegymászó komoly kihívásokat keresni.

A gerincek alatt hatalmas, egyetemi anfiteátrumokra vagy gladiátor arénákra emlékeztető, cirkuszvölgyek  alakultak ki. Ezekben halmozódott fel a jégkorszaki hó, és itt alakult át firnné, amely aztán óriási lusta folyamként elindult lefelé a völgyekben. A cirkuszvölgyek alján apró glaciális tavak – tengerszemek tükrözik a nap sugarait. A Retyezát hegység két legismertebb, egyben rekorder tava, a Bukura, mely majdnem kilenc hektár ( a kárpátok legnagyobb tengerszeme), és a Zenoaga mely a maga 27 méterével a legmélyebb, de mellettük még több mint nyolcvan glaciális tavat számolhatunk össze itt. A Szárkő és Godján hegységekben, ahol a glaciális erózió kevésbé volt erőteljes lényegesen kevesebb tengerszem található.

A cirkuszvölgyekből széles „U” alakú völgyek indulnak lefelé, melyeket szekkifejezéssel teknővölgyeknek nevezünk. Maga az „U” alak, a gleccserek eróziójának legfontosabb jellemzője, szemben a folyóvíz által erodált „V” alakú völgyekkel. A gleccservölgyek 2000 méter körüli magasságról indulnak ( ekkor 1900 méteren volt a hóhatár) és 1200 méterig ereszkednek. Ez volt az a magasság, ahol a jégkorszak idején a gleccserek elolvadtak.

A völgyek alját mindenhol sziklák töltik ki, ezeket nevezzük morénáknak. Hatalmas a falakról levált tömbök, melyek a gleccser felszínére hullottak, az pedig futószalagként szállította őket a hegy lába felé. A gleccserek elolvadása után a sziklatömbök mindenhol ottmaradtak a völgyekben. Talán a leg híresebb ilyen moréna a Retyezát hegység Pietrele völgyében 1800 méter körüli magasságon elhelyezkedő Bordu Tomii nevű sziklatömb, melynek áthajló fala alatt

valamikor régen a juhászok nyári szállása volt.

A hűvös nyarak miatt, elsősorban az északi kitettségű lejtők zugaiban, hatalmas hófoltok maradnak meg egyik évről a másikra ( bár figyelmbe véve az elmúlt évek éghajlati melegedését, szemmel léthatóan a hófoltok kiterjedése csökken, egyes helyekről pedig el is tűnt a nyári hó).

A különleges magashegyi formakincs, a ritka növények és állatok sokaságának megvédése céljából 1927-ben, Nyárádi E. Gyula botanikus javaslatára a Retyezátban védett területet hoztak létre. Pár év elteltével, 1935-ben aztán egy másik botanikus, Alexandru Borza segítségével itt jött létre Románia első nemzeti parkja. A terület kiemelkedő jelentőségét 1980 óta az UNESCO “Ember és Bioszféra” programjába való felvétel is bizonyítja. A Retyezát 2004 óta a WWF által létrehozott PAN Parks hálózatnak is része.

Az elmúlt időszakban nagy örömünkre a Szárkőben is “elindult valami”. Jó eséllyel ez a hegység is természetvédelmi területté fog alakulni, így a turizmus egyik fontos központjává  nőheti ki magát.

A Szörényi havasok petrográfiai felépítésében két kőzet játsza a főszerepet. A széleken domináns a középmélységi ( üledékek átkristályosodásával, metamorfizálásával létrejött) kristályos kőzet (olyan palás szerkezetek, mint a: kvarc pala, csillám pala, kloritos pala), míg a központi részeken ahol a legnagyobbak a magasságok a mélységi magmás erederű gránit és granodiorit a meghatározó ( a magma benyomulások, nagy mélységben és lassan hűltek ki). Ezek kiválló megtartású kőzetek, melyek keménységükből adódóan jól konzerválták a glaciális  formakincs elemeit. Délen, a Kis Retyezát mely összekötő hídként jelenik meg a Nagy Retyezát és a Godján között júra kori mészkövekből épül fel.

Elméleti számítások alapján kimutatható, hogy jelenleg a Déli Kárpátok szélességén, a hóhatár szintje 3000 – 3100 méter körül helyezkedik el. Sajnos, ezt a magasságot a Kárpát vonulat sehol sem éri el, sőt mi több, a globális melegedési tendencia következtében ez az övezet is egyre magasabbra tolódik.

A hegy lábától felfele haladva, fokozatosan csökken a hőmérséklet. 2000 méteres magasságon, az évi átlaghőmérséklet 0 C – fok. Az e felett elhelyezkedő régiót hívjuk alpesi övezetnek. Itt a leghidegebb hónap január, amikor az átlaghőmérséklet -8,   -9 C fok között alakul, a legmelegebb pedig július, amikor átlagosan 8 C fokot mérhetünk.

Az alpesi övezet évi átlagos csapadékmennyisége eléri az 1200 mm – t.  A leg esősebb hónap június, a leg szárazabb pedig meglepő módon november.

A csapadék legnagyobb része hó formájában érkezik. Tulajdon képpen bármely nyári hónapban előfordulhat havazás. Ebből adódóan meleg ruhák és esőköpeny nélkül senki ne induljon túrára. Nyaranta gyakoriak a déli órákban kialakuló zivatarok. A feltorlódó felhőkből rövid ideig tartó viszont félelmetes égi háborúk keletkezhetnek. Ilyenkor villámok és szél kiséretében hatalmas mennyiségű csapadék, elsősorban eső és hódara hullik. Ezek a zivatarok óriási veszélyt jelentenek a gerinceken tartózkodókra. Zivatar idején kerüljük a kitett csúcsokat, húzódjunk, ha lehet, a cirkuszvölgyekbe.

Télen a völgyekben és katlanokban hatalmas hómennyiség halmozódik fel, gyakoriak a lavinák, melyek az óriási lejtők felszínéről indulnak el. A gerincekről a szél általában lehordja a havat, bár óriási veszélyt jelentenek a hópárkányok, melyek messze kinyúlnak a gerinc vonalából és a figyelmetlen hegymászó alatt leszakadhatnak.

A Szörényi Havasok időjárásának alakulását erőteljesen meghatározza az a tény, hogy ezen hegységek (és elsőrorban a Szárkő), képezik az első kétezer métert meghaladó akadályt az Atlanti Óceán felől érkező légtömegek előtt. A hírtelen feldobott nedves levegő azonnal lehül és kicsapódik belőle a pára. Ugyanakkor gyakori az erős szél, a teljesen szélmentes napok száma évi 1 – 2 körül alakul.

Ezen meteorológiai jellegzetességek indokolták a Szákő csúcson elhelyezkedő meteorológiai állomás építését. Ez az állomás, és a vele párhuzamosan, tőle északra, az Erdélyi  Szigethegység Vigyázó csúcsán elhelyezkedő párja, fontos szerepet játszanak abban, hogy a nyugatról érkező időjárási frontok jellegzetességeit elsőnek mérjék és közvetítsék. A Szárkő Meteorológiai Állomáson folyamatosan tartózkodik személyzet, óránként jelentenek helyzetképet.

Téli túrázás szempontjából a három hegység övezetében, leg ajánlottabb február, illetve március ( bár tavaszi hónap, 2000 méter felett ideális téli körülményeket találunk).     Nyáron július, augusztus a leg stabilabb. Ilyenkor kisebb esélye van a zivatarok kialakulásának, melyek villámai komoly veszélyt jelentenek a gerincen túrázókra. Hideg, de stabil időjárással találkozhatunk, ha szeptemberben vagy októberben indulunk túrázni ezen hegységekbe.

A hőmérséklet és a csapadékviszonyok alakulása meghatározza a növényzet föggőleges elterjedését is. Az alsó régiókban 1250 méteres tengerszínt feletti magasságig a bükk dominál, felette fenyvesek helyezkednek el 1800 méterig (a leg elterjedtebb a luccfenyő). 2000 méterig törpefenyő népesíti be a völgyeket és a hegyoldalakat. Ebben a törpefenyő rengetegben szétszórtan megjelenik a cirbolyafenyő ( Pinus cembra), amely még a jégkorszak idején terjedt el a Szörényi havasokban.  Felettük helyezkedik el az alpesi övezet. Sziklák, törmeléklejtők borítják a felszínt, itt már nincs összefüggő talajtakaró. A kövek között alpesi fűfélék és szívós cserjék bújnak meg. A Retyezát hegység nyári színeinek meghatározója az élénk piros virágú, júniusban júliusban virágzó havasszépe ( Rhododendron korskhy).

A havasok állatvilágnak csupán néhány különleges faját szeretném megemlíteni. Olyan állatokat, melyek bizonyítják a vidék különleges voltát.

A fenyvesek talán leg ritkábban megpillantható vadásza a hiúz ( Felis lynx). Igazán szerencsésnek mondhatja magát az a turista, aki megpillant egyet.  Az óvatos, jó hallással és szaglással megáldott, terepszínű macskaféle általában messze elkerüli a turistautakat.

Az alpesi övezet leg jellegzetesebb állata a zerge ( Rupicapra rupicapra). Viszonylag nagy számban fordul elő. Ha korán indulunk túrázni, reggel elsőként haladva az ösvényeken, és nem csapunk nagy zajt, nagy esélyel megpillanthatunk egy zergecsapatot.

A völgyek és katlanok gyakran éles füttyentésektől zengenek. Nem zajos túristák hangja ez, hanem az őrt álló és egymást figyelmeztető mormoták ( Marmota marmota) visítása.  A kárpátok legtöbb területéről kipusztították, így a Szörényi havasok az utolsó biztos menedéke ennek a zömök mókusfélének. Korán reggel a még túristáktol mentes katlanokban, vagy napnyugta előtt, a jó szemű  és türelmes kiránduló megpillanthatja az őrt álló egyedeket, vagy akár a hancúrozó mormotacsaládokat is.

Turisták által leggyakrabban látogatott a Retyezát hegység. Jól karbantartott jelzésekkel ellátott ösvényein nyári időszakban mindig nagyon sokan megfordulnak. Több menedékház és három sátorozásra kijelölt terület fogadja a látogatókat. A hegyen egész évben tartózkodnak hegyimentők, akik útbaigazításokat adhatnak, vagy segítenek baj esetén.

A Szárkő és a Godján kevésbé járt hegyei a Szörényi havasoknak. Megközelítésük nehézkes,az ösvények hiányosan jelzettek, járatlanok. Túristákkal csak ritkán találkozhatunk, az emberi jelenlétet csak a pásztorok képviselik. Táborozni bárhol lehet, mégis ezekbe a hegyekbe tapasztalt hegyenjárók induljanak, akik az esetleges eltévedés kockázatát is vállalják.

Hosszú magashegyi gerincvándorlásokhoz szokott túristák a három hegység főgerincén haladva bejárhatják a Szörényi Havasok teljes vonulatát is. Egy hetes, embert próbáló túra ez, mely során ösvényünk végig 1800 méter felett marad.

Az interneten rákeresve a Retyezát hegység nevére, számtalan információ, fénykép, útleírás között csemegézhetünk. A kevésbé látogatott Szárkőről, inkább csak a Bánsági Kárpát Egyesület tagjainak leírásaiból olvashatunk. A Godján sajnos még ritkábban járt, emiatt erről a  hegységről a világhálón csak általános információkat találhatunk.