A Szörényi Havasok geográfiai jellegzetességei

Megvallom őszintén, a Szörényi havasok megnevezést, mint hegység csoportra való utalást az elmúlt ideig nem is használtam. Tulajdon képpen nem is nagyon foglalkoztam azzal, hogy a három „kétezrest” egy kalap alatt említsem. Most mégis írnom kellet róluk, és minél inkább egységesen próbáltam megközelíteni a témát, annál inkább vált az szimpatikusabbá számomra.

A hegycsoport – hogy végre néven is nevezzem – a Retyezát, Godján és Szárkő vonulatait foglalja magában.  Alapvetően tájföldrajzi és gazdasági tájegységként határozhatjuk meg. Szigorú geográfiai osztályozások szerint a Déli Kárpátok, legnyugatibb, Retyezát – Godján csoportjának három, kétezer métert meghaladó vonulatáról beszélhetünk, melynek sajátos formakincse, éghajlata, növény és állatvilága van.



sudown in Tarcu mountains

Szárkői naplemente



Fejlődésük és kialakulásuk egyszerre ment végbe a Kárpátok többi régiójával. A felhalmozódási és kigyűrődési folyamat, melyet szakkifejezéssel orogenézisnek nevezünk párhuzamosan történt az Alpok, Kaukázus sőt a Himalája  hegység kiemelkedésével. Csupán a felhalmozott anyagmennyiség és az összesodródó kéreglemezek energiája volt az amely meghatározta a hegyvonulatok méreteit ( emiatt bár egyidősek nagyon eltérő a magasságuk, kiterjedésük). Ezt a hegységképződést  nevezik a szakemberek Alpesi orogenézisnek. A folyamat a kréta kor második felében kezdődött ( körülbelül 120 millió évvel ezelőtt) és a negyedkorban fejeződött be ( másfél millió éve), bár a Kárpátkanyar vidékén, a Vrancea hegységben máig is aktív tektónikus mozgások figyelhetők meg.

A negyedkor elején hirtelen ( persze geológiai értelemben, vagyis több százezer év alatt) felerősödtek a kéregmozgások, melyek következtében a Déli Kárpátok teljes vonulata megemelkedett mintegy ezer méterrel.  Ezen utolsó nagy hegységképződési erőfeszítés eredménye, hogy a Déil Kárpátok gerincei mindenhol meghaladják a 2000 méteres tengerszínt feletti magasságot.

Ha csak a Szörényi Havasok vonulatát tekintjük, elmondhatjuk, hogy a Retyezát hegység a legmagasabb. Két csúcsa meghaladja a 2500 métert: Peleága (2509 m), Pausa (2508 m), emellett számos 2000 – es csúccsal rendelkezik ( a névadó Retyezát csúcs „csak” 2485 m). A Godján Hegység legmagasabb tömbje a Gugu mely 2290 méter magas ( a névadó Godján csúcs 2229 m). A Szárkő legmagasabb csúcsa pedig a Caleanu a maga 2199 méteres magasságával ( sokan tévesen a névadó Szárkő csúcsot tartják a legmagasabbnak, ez azonban 2190 méter magas).



Retezat summit

A Retyezát csúcs



Szintén a negyedkor elején, elkezdődött egy elehülési és felmelegedési időszakokat magába foglaló éghajlati ingadozás ( százezer éves periódusokról beszélünk), melyet jégkorszak néven ismerünk. Ez gyökeresen megváltoztatta a havasok formakincsét. A lehülés következtében a kétezet méter feletti régiók mind a hóhatár fölé kerültek, igy ott megindult a a hó felhalmozódása, átalakulása, mozgása és a hozzá kapcsolódó eróziós folyamatok vették át az uralkodó szerepet. Maga a jégkorszak az Alpok vidékén négy hullámban ( eljegesedési időszakban) volt jelen. Közöttük melegedési időszakokat ( úgynevezett interglaciálisokat) azonosítottak a kutatók. A Kárpátok területén bizonyítottan csak egy, az utolsó eljegesedés (a Würm nevezetű 100.000 évvel ezelőtt) volt jelen, bár egyes kutatók látni vélik, az utolsó leőtti eljegesedési időszak ( Riss mintegy 250.000 éve), nyomait is.

A jégkorszak elmúltával, a gleccserek elolvadtak és teljesen eltűntek a Kárpátok vidékéről. Azonban az általuk kifejtett erózió következtében a felszín teljesen átalakult: az unalmas, lankás, lekerekített hátak, meredek lejtőkké, függőleges sziklafalakká, csipkézett gerincekké és piramis alakú csúcsokká változtak. A felszín vad és járhatatlan lett, ugyanakkor földrajzos vagy túrista szemmel igazán gyönyörű. Olyan különleges táj alakult ki, ahova szívesen jár minden természetbarát gyönyörködni, és minden hegymászó komoly kihívásokat keresni.



vew of Retezat mountains from Tarcu

Tavolban a Retyezát hegység, balról a névadó csúcs



A gerincek alatt hatalmas, egyetemi anfiteátrumokra vagy gladiátor arénákra emlékeztető, cirkuszvölgyek  alakultak ki. Ezekben halmozódott fel a jégkorszaki hó, és itt alakult át firnné, amely aztán óriási lusta folyamként elindult lefelé a völgyekben. A cirkuszvölgyek alján apró glaciális tavak – tengerszemek tükrözik a nap sugarait. A Retyezát hegység két legismertebb, egyben rekorder tava, a Bukura, mely majdnem kilenc hektár ( a kárpátok legnagyobb tengerszeme), és a Zenoaga mely a maga 27 méterével a legmélyebb, de mellettük még több mint nyolcvan glaciális tavat számolhatunk össze itt. A Szárkő és Godján hegységekben, ahol a glaciális erózió kevésbé volt erőteljes lényegesen kevesebb tengerszem található.

A cirkuszvölgyekből széles „U” alakú völgyek indulnak lefelé, melyeket szekkifejezéssel teknővölgyeknek nevezünk. Maga az „U” alak, a gleccserek eróziójának legfontosabb jellemzője, szemben a folyóvíz által erodált „V” alakú völgyekkel. A gleccservölgyek 2000 méter körüli magasságról indulnak ( ekkor 1900 méteren volt a hóhatár) és 1200 méterig ereszkednek. Ez volt az a magasság, ahol a jégkorszak idején a gleccserek elolvadtak.

A völgyek alját mindenhol sziklák töltik ki, ezeket nevezzük morénáknak. Hatalmas a falakról levált tömbök, melyek a gleccser felszínére hullottak, az pedig futószalagként szállította őket a hegy lába felé. A gleccserek elolvadása után a sziklatömbök mindenhol ottmaradtak a völgyekben. Talán a leg híresebb ilyen moréna a Retyezát hegység Pietrele völgyében 1800 méter körüli magasságon elhelyezkedő Bordu Tomii nevű sziklatömb, melynek áthajló fala alatt



Godeanu mountains from Tarcu

A Caleanu csúcs alatt, távolban a Godján gerince



valamikor régen a juhászok nyári szállása volt.

A hűvös nyarak miatt, elsősorban az északi kitettségű lejtők zugaiban, hatalmas hófoltok maradnak meg egyik évről a másikra ( bár figyelmbe véve az elmúlt évek éghajlati melegedését, szemmel léthatóan a hófoltok kiterjedése csökken, egyes helyekről pedig el is tűnt a nyári hó).

A különleges magashegyi formakincs, a ritka növények és állatok sokaságának megvédése céljából 1927-ben, Nyárádi E. Gyula botanikus javaslatára a Retyezátban védett területet hoztak létre. Pár év elteltével, 1935-ben aztán egy másik botanikus, Alexandru Borza segítségével itt jött létre Románia első nemzeti parkja. A terület kiemelkedő jelentőségét 1980 óta az UNESCO “Ember és Bioszféra” programjába való felvétel is bizonyítja. A Retyezát 2004 óta a WWF által létrehozott PAN Parks hálózatnak is része.

Az elmúlt időszakban nagy örömünkre a Szárkőben is “elindult valami”. Jó eséllyel ez a hegység is természetvédelmi területté fog alakulni, így a turizmus egyik fontos központjává  nőheti ki magát.

A Szörényi havasok petrográfiai felépítésében két kőzet játsza a főszerepet. A széleken domináns a középmélységi ( üledékek átkristályosodásával, metamorfizálásával létrejött) kristályos kőzet (olyan palás szerkezetek, mint a: kvarc pala, csillám pala, kloritos pala), míg a központi részeken ahol a legnagyobbak a magasságok a mélységi magmás erederű gránit és granodiorit a meghatározó ( a magma benyomulások, nagy mélységben és lassan hűltek ki). Ezek kiválló megtartású kőzetek, melyek keménységükből adódóan jól konzerválták a glaciális  formakincs elemeit. Délen, a Kis Retyezát mely összekötő hídként jelenik meg a Nagy Retyezát és a Godján között júra kori mészkövekből épül fel.


Elméleti számítások alapján kimutatható, hogy jelenleg a Déli Kárpátok szélességén, a hóhatár szintje 3000 – 3100 méter körül helyezkedik el. Sajnos, ezt a magasságot a Kárpát vonulat sehol sem éri el, sőt mi több, a globális melegedési tendencia következtében ez az övezet is egyre magasabbra tolódik.

A hegy lábától felfele haladva, fokozatosan csökken a hőmérséklet. 2000 méteres magasságon, az évi átlaghőmérséklet 0 C – fok. Az e felett elhelyezkedő régiót hívjuk alpesi övezetnek. Itt a leghidegebb hónap január, amikor az átlaghőmérséklet -8,   -9 C fok között alakul, a legmelegebb pedig július, amikor átlagosan 8 C fokot mérhetünk.

Az alpesi övezet évi átlagos csapadékmennyisége eléri az 1200 mm – t.  A leg esősebb hónap június, a leg szárazabb pedig meglepő módon november.

A csapadék legnagyobb része hó formájában érkezik. Tulajdon képpen bármely nyári hónapban előfordulhat havazás. Ebből adódóan meleg ruhák és esőköpeny nélkül senki ne induljon túrára. Nyaranta gyakoriak a déli órákban kialakuló zivatarok. A feltorlódó felhőkből rövid ideig tartó viszont félelmetes égi háborúk keletkezhetnek. Ilyenkor villámok és szél kiséretében hatalmas mennyiségű csapadék, elsősorban eső és hódara hullik. Ezek a zivatarok óriási veszélyt jelentenek a gerinceken tartózkodókra. Zivatar idején kerüljük a kitett csúcsokat, húzódjunk, ha lehet, a cirkuszvölgyekbe.

Télen a völgyekben és katlanokban hatalmas hómennyiség halmozódik fel, gyakoriak a lavinák, melyek az óriási lejtők felszínéről indulnak el. A gerincekről a szél általában lehordja a havat, bár óriási veszélyt jelentenek a hópárkányok, melyek messze kinyúlnak a gerinc vonalából és a figyelmetlen hegymászó alatt leszakadhatnak.

A Szörényi Havasok időjárásának alakulását erőteljesen meghatározza az a tény, hogy ezen hegységek (és elsőrorban a Szárkő), képezik az első kétezer métert meghaladó akadályt az Atlanti Óceán felől érkező légtömegek előtt. A hírtelen feldobott nedves levegő azonnal lehül és kicsapódik belőle a pára. Ugyanakkor gyakori az erős szél, a teljesen szélmentes napok száma évi 1 – 2 körül alakul.



Tarcu meteorological station

Meteorológiai állomás a Szárkő csúcsán



Ezen meteorológiai jellegzetességek indokolták a Szákő csúcson elhelyezkedő meteorológiai állomás építését. Ez az állomás, és a vele párhuzamosan, tőle északra, az Erdélyi  Szigethegység Vigyázó csúcsán elhelyezkedő párja, fontos szerepet játszanak abban, hogy a nyugatról érkező időjárási frontok jellegzetességeit elsőnek mérjék és közvetítsék. A Szárkő Meteorológiai Állomáson folyamatosan tartózkodik személyzet, óránként jelentenek helyzetképet.

Téli túrázás szempontjából a három hegység övezetében, leg ajánlottabb február, illetve március ( bár tavaszi hónap, 2000 méter felett ideális téli körülményeket találunk).     Nyáron július, augusztus a leg stabilabb. Ilyenkor kisebb esélye van a zivatarok kialakulásának, melyek villámai komoly veszélyt jelentenek a gerincen túrázókra. Hideg, de stabil időjárással találkozhatunk, ha szeptemberben vagy októberben indulunk túrázni ezen hegységekbe.


A hőmérséklet és a csapadékviszonyok alakulása meghatározza a növényzet föggőleges elterjedését is. Az alsó régiókban 1250 méteres tengerszínt feletti magasságig a bükk dominál, felette fenyvesek helyezkednek el 1800 méterig (a leg elterjedtebb a luccfenyő). 2000 méterig törpefenyő népesíti be a völgyeket és a hegyoldalakat. Ebben a törpefenyő rengetegben szétszórtan megjelenik a cirbolyafenyő ( Pinus cembra), amely még a jégkorszak idején terjedt el a Szörényi havasokban.  Felettük helyezkedik el az alpesi övezet. Sziklák, törmeléklejtők borítják a felszínt, itt már nincs összefüggő talajtakaró. A kövek között alpesi fűfélék és szívós cserjék bújnak meg. A Retyezát hegység nyári színeinek meghatározója az élénk piros virágú, júniusban júliusban virágzó havasszépe ( Rhododendron korskhy).

A havasok állatvilágnak csupán néhány különleges faját szeretném megemlíteni. Olyan állatokat, melyek bizonyítják a vidék különleges voltát.

A fenyvesek talán leg ritkábban megpillantható vadásza a hiúz ( Felis lynx). Igazán szerencsésnek mondhatja magát az a turista, aki megpillant egyet.  Az óvatos, jó hallással és szaglással megáldott, terepszínű macskaféle általában messze elkerüli a turistautakat.

Az alpesi övezet leg jellegzetesebb állata a zerge ( Rupicapra rupicapra). Viszonylag nagy számban fordul elő. Ha korán indulunk túrázni, reggel elsőként haladva az ösvényeken, és nem csapunk nagy zajt, nagy esélyel megpillanthatunk egy zergecsapatot.



Bucura lake in early winter season

A befagyott Bukura tó, december elején



A völgyek és katlanok gyakran éles füttyentésektől zengenek. Nem zajos túristák hangja ez, hanem az őrt álló és egymást figyelmeztető mormoták ( Marmota marmota) visítása.  A kárpátok legtöbb területéről kipusztították, így a Szörényi havasok az utolsó biztos menedéke ennek a zömök mókusfélének. Korán reggel a még túristáktol mentes katlanokban, vagy napnyugta előtt, a jó szemű  és türelmes kiránduló megpillanthatja az őrt álló egyedeket, vagy akár a hancúrozó mormotacsaládokat is.


Turisták által leggyakrabban látogatott a Retyezát hegység. Jól karbantartott jelzésekkel ellátott ösvényein nyári időszakban mindig nagyon sokan megfordulnak. Több menedékház és három sátorozásra kijelölt terület fogadja a látogatókat. A hegyen egész évben tartózkodnak hegyimentők, akik útbaigazításokat adhatnak, vagy segítenek baj esetén.

A Szárkő és a Godján kevésbé járt hegyei a Szörényi havasoknak. Megközelítésük nehézkes,az ösvények hiányosan jelzettek, járatlanok. Túristákkal csak ritkán találkozhatunk, az emberi jelenlétet csak a pásztorok képviselik. Táborozni bárhol lehet, mégis ezekbe a hegyekbe tapasztalt hegyenjárók induljanak, akik az esetleges eltévedés kockázatát is vállalják.

Hosszú magashegyi gerincvándorlásokhoz szokott túristák a három hegység főgerincén haladva bejárhatják a Szörényi Havasok teljes vonulatát is. Egy hetes, embert próbáló túra ez, mely során ösvényünk végig 1800 méter felett marad.


Az interneten rákeresve a Retyezát hegység nevére, számtalan információ, fénykép, útleírás között csemegézhetünk. A kevésbé látogatott Szárkőről, inkább csak a Bánsági Kárpát Egyesület tagjainak leírásaiból olvashatunk. A Godján sajnos még ritkábban járt, emiatt erről a  hegységről a világhálón csak általános információkat találhatunk.

Szólj hozzá!