Hipotermia

Hipotermia – a szervezet lehülése

A hipotermia vagy kihülés  alatt azt az állapotot értjük, amikor a emberi test hőmérséklete a normális tartomány alá csökken, ezáltal pedig működésében zavarok lépnek fel. Akkor alakul ki, amikor a leadott hő mennyisége meghaladja a termelt hő mennyiségét. A hővesztés és ezáltal a zavarok fokozódása, halál beáltához vezethet.

Alattomos és sunyi veszélyként leselkedhet minden temészetjáróra, hegymászóra, barlangászra vagy szabadban dolgozóra, erdésztől a vadászig. Alattomossága abban is rejlik, hogy közhelyesen és hibásan a köznyelvben megfagyásnak nevezzük a folyamatot, és ehhez akaratlanul is fagypont alatti hőmérsékletet társítunk. Holott, akár 20 °C os hőmérséklet felett is  kerülhet valaki hipotermiás állapotba.

 

 

A hiptemiát okozó külső ( primér hipotermia külső tényezők hatására), természeti körülmények meglehetősen változatosak.

Leg tipikusabb eset amikor nagy hidegben, nem megfelelő ruházatot viselve az áldozat folyamatosan hőt veszít. Érdekes módon, nem ebben az esetben fordul elő a legtöbb baleset, hiszen erre általában felkészülünk.

Hiába van azonban megfelelő ruházat, ha a az erős szél (mely fokozza a hővesztést),valamint a kimerültség és a megfelelő kalóriadús tápálék hiánya (amely a hőtermelés leállását eredményezi), együtt jelentkeznek. Hegymászók körében ez a hármas – négyes kombináció felelős a kihüléses balesetekért.

A legtöbb hipotermiás eset mégis fagypont feletti hőmérsékleten következik be. Nagy esélye van a kihüléses állapot beálltának  akár 6 – 20 °C környezetben is, ha az áldozat ruhái vizesek. Az átázott ruha gyorsan elvezeti a testhőt, a folyamatot pedig felgyorsítja a jó hővezető nedves levegő, valamint a termelt meleget folyamatosan elszállító szél .

Magashegyi körülmény között nyáron egy banális délutáni zivatar alatt és után, pillanatokon belül veszélyes körülmények alakulhatnak ki. Sok tapasztalatlan túrázó kerülhet veszélybe, ha nincs megfelelő szél és esővédő, valamint hőszigetelő ruházata.

A barlangokra 6 – 7 °C, 100 % – os páratartalom és légmozgás – huzat jellemző. Képzavarral élve megállapíthatjuk, hogy ezen körülmények a hipotermia melegágyát jelentik. Tény és való a barlangászokra leselkedő veszélyek közül kiemelkedik a kihülés veszélye, főleg , ha az fizikai sérülésekkel vagy átázott ruhával párosul.

A sivatagról általában nem a hipotermia jut az ember eszébe, pedig legalább akkora veszélyt jelent mint a kiszáradás. Éjszaka a hőmérséklet 10 °C alá csökken, de extrém körülmények között 0 °C körüli értékek is előfordulhatnak. Azonban szervezetünk a nap folyamán a fokozott hőleadásra áll be. A hirtelen lehülő levegő meglepi hőszabályozási központunkat, amely azon nyomban nem tud mit kezdeni a körülményekkel, hiszen a forró nappal során minimálisra állította a hőtermelést.

A víz a levegőmél sokszorta jobb hővezető ( száraz levegő 0,025 W/ m*K, víz 0,61 W/m*K ). Azt, hogy hideg vízben percek alatt beáll a hipotermiás állapot mindenki tudja. Kevesen gondolnak azonban arra, hogy akár 30 fokos vízben is kihülhet a szervezet. Ha, az áldozat órákat tölt a langzos vízben, testhőmérséklete , igaz lassan, de felveszi annak hőmérsékletét.

A külső természeti tényezők hatására kialakuló kihülést mellett belső tényezők is kialakíthatják vagy gyorsíthatják( szekundér hipotermia) a folyamatot: ilyen az előrehaladott életkor (csökken a hőtermelés), bizonyos gyógyszerek és az alkohol (tágitják az ereket, fokozzák a hőleadást) vagy az alacsony várcukorszint ( nincs miből energiát előállítani). Akár szobahőmérsékleten is kialakíthatják a hipotermiás állapotot.

 

Testünk hőszabályozási központja a hipotalamuszban helyezkedik el. Ez a központ igyekszik testünk hőmérsékletét folyamatosan a 36 – 37 °C – os tartományban tartani. Innen vezérli a hőtermelő és visszatartó valamint a hőleadő folyamatokat.

Hipotermiás állapotban a test központi (centrális vagy mag – rektumban mérve) hőmérséklete a normális alá csökken. Ekkor beindulnak a hő konzerváló és termelő folyamatok (hőtermelés, remegés, erek összehúzúdása, perifériás keringés lassulása, pulzus gyorsulása), amikor ezek már nem tudják kompenzálni a veszteséget egy olyan folyamat indul el, amely csak külső segítséggel fordítható vissza.

Ebből a szempontból a központi hőmérséklet a lényeges, hiszen a perifériás területek (ujjak, karok ) hőmérséklete sokkal a normális alá csökkenhet mindennemű károsodások nélkül.

 

Különböző szerzők, kissé eltérő tartományokra határozzák meg a a hipotermia különböző fokozatait. Most itt a romániai rohammentő szogálat által használt, Egyesült Államokból átvett osztályozást mutatom be:

 

Enyhe hipotermia: (34 – 35 °C / 93 – 95 °F ) reszketés,  vérerek összehúzódása, gyorsuló légzés, eszméleténél lévő páciens

 

Közepes hipotermia: ( 32 – 33 °C /  89 – 92 °F ) koordináció hiánya, izommerevség, lassuló légzés, lassuló pulzus, zavartság, érthetetlen beszéd, letergia, aluszékonyság

 

Súlyos hipotermia: ( 27 – 31 °C / 80 – 88 °F ) kómás állapot, gyenge pulzus, aritmia, alacsony légzésszám, tudatvesztés

 

Látszólagos halál: ( < 27 °C / < 80 °F ) szív és légzés leállás, eszméletlenség

 

 

Alapvető, hogy ninél hamarabb felismerjük a hipotermia jeleit, hiszen a folyamat, rövid idő alatt tragikus irányba fordulhat.

 

  • Az elsősegélynyújtást, mindig betegvizsgálattal kezdjük. A légutak – légzés – keringés vizsgálata kiemelkedő fontosságú, ez alapján döntünk a további teendőkröl.
  • Mindenek előtt a legfontosabb, hogy az áldozatot meleg helyre juttassuk. Ideális esetben ez fűtött szoba, esetleg bemelegített jármű utastere. Terepi körülmények között legalább egy száraz, szélmentes helyre, sátorba, hálózsákba helyezzük a sérültet.
  • Ha lehetőségünk van rá, mindenképpen értesítsük a hegyimentőket, vagy a mentőszolgálatot. A hipotermiás sérültet látnia kell egy orvosnak is.
  • A vizes, átázott ruháit, ha melegben vagyunk akkor cseréljük le, testét töröljük szárazra. Hidegben, inkább plussz száraz rétegekkel takarjuk be. Ekkor a nedves és a száraz rétegek közé tehetünk egy hővisszaverő úgynevezett túlélő fóliát.
  • Nagyon figyeljünk oda arra, hogyan mozgatjuk az áldozatot. Közepes hipotermiás állapotú beteget tilos felállítani, járásra bíztatni, végtagjait dörzsölni, mozgatni. A mozgás hatására a végtagokban lévő hideg vér  elárassza a belső szerveket, sokkos állapotot, szívmegállást okozva.
  • Sok helyen még mindig tartja magát, az az elmélet, hogy a fagyott vagy áthült testrészt hóval kell dörzsölni. Szigorúan tilos, semmilyen pozitív hatása nem létezik, csak árt.
  • Ha a páciens eszméleténél van itassunk vele meleg, de nem forró alkoholmentes italokat – édes teát, meleg limonádét, levest.
  • Alkoholt tilos itatnunk az áldozattal. Tágítja az ereket, növeli a hőleadás mértékét.
  • Eszméleténél és jó fizikai állapotban lévő, fiatal sérült fürdőt is vehet, ha van rá lehetőség, de a víz ne legyen 40 C foknál melegebb.
  • Figyeljünk arra, hogy ne hirtelen és erős hősugárzót használva,hanem egyenletesen melegítsük fel az áldozatot.
  • Terepi körülmények között hatékonyan használható az összebújás módszre. A hálózsákban vetkőzetessük le a sérültet, vetkőzzünk le mi magunk is, majd bujjunk mellé, így saját testhőnk átadásával hatékonyan átmelegíthetjük a kihült testet.
  • A felmelegített sérültre továbbra is figyeljünk. Rövid időközönként vizsgáljuk meg életfunkcióit, tudatállapotát.

 

Ha a test központi hőmérséklete 28 °C ( 83 °F ) alá csökken a sérült szíve nagy valószínüséggel meg fog állni. Ebben az esetben azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést.           Akkor is alkalmazzuk a szívmasszázst, ha úgy gondoljuk, hogy a sérült akár már órák óta ilyen állapotban lehet. A hipotermás állapot tulajdonképpen megvédi az áldozatot a szívmegállás okozta károsodásoktól, így a szívmasszázs sikeres lehet.

Hipotermiás áldozat esetében a halál beálta csak a test felmelgítése után állapítható meg.

Az újraélesztést mindaddig folytassuk, míg át nem adjuk a pácienst egy képzett egységnek, vagy amég erővel bírjuk.

Következtetésként megállapítható, hogy a legfontosabb a hipotermás állapot megelőzése. Túrázni, csak megfelelő felszereléssel induljunk. Még rövid túrára is vigyünk magunkkal esővédő és hőszigetelő ruházatot. Fontos a fej vagyis a hőközpont, valamint a nyak védelme. Nyári túrákról se hiányozzon a sapka vagy valamilyen kendő. Téli túrákra ajánlott tartalék száraz fejfedőt is vinni.

A végére hagytam az úgynevezett túlélő főlia kérdését.  A vékony arany és ezüst színű szaküzletekben kapható fólia visszaveri a kisugárzott hőt, vagyis az infravörös sugárzást, a test felé. Véleményem szerint szerepe túlértékelt, illetve csak bizonyos körülmények között használható. Eleve nem szigetel, csak visszasugároz. Ugyanakkor a legtöbb hőt éppen elvezetéssel veszítjük. Légmentesen zár, ez azt eredményezi, hogy a testpára alatta marad. Pozitív hozadék, hogy mivel nincs párolgás, az ezáltal okozott hőelnyelés is megszűnik, de ugyanakkor a pára átnedvesíti a ruházatot, az befülled, a vizes ruha pedig jobb hővezető ezáltal pedig mégiscsak több hőt veszítünk.

A mentősök használják előszeretettel, de: a sérültet befektetik a fűtött, meleg mentőbe; ott levágják vizes ruháit; fóliába csomagolják; plédekkel betakarják; melegített infúziókat kap; majd rohannak vele a kórházba.  Kiemelném, hogy meleg környezetben, közvetlenül a testre amit infúzióval melegítenek és csak rövid ideig használva.

 

Könyvészet:

  • Arafat – Vass: Primul ajutor calificat, manual SMURD ( Képesített elsősegélynyújtás – rohammentők tankönyve)
  • Titirca L: Conduita in urgente medico – chirurgicale ( Magatartás belgyógyászati és sebészeti sürgősségi esetekben)
  • Dr. Gőbl G: Oxiológia
  • Jevon – Philipp: Sürgősségi ellátás és elsősegély
  • Betlehem József: Első teendők sürgős esetekben – elsősegélynyújtás

Szólj hozzá!