Hipertermia Рa szervezet t̼lmeleged̩se

 

Az erős napsütés, a forró nedves környezet nem csak az extrém sportolókra vagy szabadban kőkemény fizikai munkát végzőkre jelent veszélyt. Egy vasárnap koradélutáni séta, vagy tóparti strandolás simán kibillentheti szervezetünk hőháztartását. Kevesen gondolnák, pedig a meleget sokkal rosszabbul bírjuk mint a hideget.

Emlős, melegvérű élőlényekként, testünk csak a számára ideális 37 °C körüli  tartományban (centrális hőméséklet) működik tökéletesen. E felett, vagy alatt működési zavarok lépnek fel.

Szervezetünk egy ideig saját erejéből is úrrá tud lenni a helyzeten. Különböző kompenzáló folyamatok elindításával képes hőmérsékletünket a megfelelő tartományban tartani.

A túlmelegedést megakadályozandó izzadni kezdünk, ereink kitágulnak, pulzusunk, légzésünk felgyorsul – mindent megteszünk a maximális hőleadásért.

A lehülés megakadályozása érdekében pedig ereink összehúzódnak, a perifériák fűtése megszűnik, reszketéssel hÅ‘t termelünk – azért, hogy belsÅ‘ szerveink a lehetÅ‘ leg tovább megmaradhassanak melegen.

Mindannyian voltunk már hasonló kompenzált hipo-  vagy hipertermiás állapotban. Ezekből, minden különösebb probléma nélkül kikerültünk.

 

Viszont bizonyos körülmények között az emberi test már nem képes úrrá lenni a helyzeten.

Ennek több oka lehet:

• a környezet hÅ‘mérséklete, páratartalma meghaladja a védekezés képességét
• dehidratálódik a szervezet, így már nem izzad, és megszűnik a prolgás okozta hÅ‘elvonás
• nagy mennyiségű elektrolitot vesztünk (izzadunk ki), mely hiánya kihat a központi idegrendszerre

 

Ezekben az esetekben a hőháztartást befolyásoló folyamatok dekompenzáltá válnak, az emberi test hőmérséklete emelkedni kezd, a folyamat megfordítása már csak külső segítséggel lehetséges.

 

A hőártalmaknak több típusát külüníthetjük el:

 

 Napszúrás akkor alakul ki, ha a fedetlen fejet tartós napsugárzás éri. Strandon, piacon, hegyi túrán, iskolai évzárón… Ha, a koponyában a hÅ‘mérséklet 2 – 3 fokkal emelkedik az az egész test túlmelegedését okozza. A napszúrás súlyossága változó. Enyhébb esetben steril meningítisz ( agyhártya gyulladás ) és ödéma  alakul ki, súlyos esetekben vérzéses meningo enkefalítisz ( agyhártya és agyvelÅ‘ gyulladás) lép fel.

Tünetei: fejfájás, szédülés, fényérzékenység, hidegrázás, kábultság, láz, hányinger, eszméletvesztés.

A sérült személyt hűvös, szellős, árnyékos helyre kell fektetni, megemelt felsőtesttel. Vizes borogatásokkal, hűtsük, akár az egész testét is. Kortyonként hideg ásványvizet itathatunk a páciensel. Ha, nem érzékeny rá a beteg akkor a tünetek csökkentése érdekében egy Algopyrin tabletta, vagy aszpirin, valamint C vitamin is adható. Magas láz esetén mindenképpen forduljunk orvoshoz.

Hőkimerülés lép fel akkor, ha nagy melegben, folyamatosan vizet és ásványi anyagokat veszítünk. Építkezésen, kerti munka közben,  nehéz túrákon, hosszútávfutásokon, párás levegőjü esőerdőben.  Gyakran több nap alatt alakul ki. Hőkimerülés esetén a beteg centrális hőmérséklete nem ér el extrém értékeket (nem haladja meg a 39 °C ), azonban felborul víz és elektrolit  háztartása.

A szerint, hogy a kettő közül melyik válik hangsúlyossá beszélhetünk:

• vízhiányos hÅ‘kimerülés – alapvetÅ‘en dehidratáció, amikor páciensünk izzadással több vizet veszít mint amennyit pótol.
• sóhiányos hÅ‘kimerülés (vízmérgezés) – amikor a vízveszteség pótolva volt, azonban a bÅ‘séges izzadással kimosódtak az ásványi anyagok a szervezetbÅ‘l.

 

A tünetek mindkét esetben hasonlóak: fáradtság, szédülés, didergés, izomgyengeség, izomgörcsök, gyors pulzus, fejfájás, ájulás.  Dehidratáció esetén kevés, sötét színű vizelet, száraz ajkak és bőr figyelhető meg.

A sok hasonló tünet miatt nehéz megkülönböztetni a két típust. Ezért vigyázni kell, hogy ne csak tiszta vízzel itassuk a beteget, mivel ezzel csak tovább fokozhatjuk a sóhiányt. Izotóniás italokat, egy kis sós vizet erőltessünk páciensünkbe, ha enni is tud mindenképpen sós ropit, csipszet, vastagon sózott zsíroskenyeret etessünk.

A szédelgÅ‘ ultrafutót meg szokták kérni, hogy köpjön… Ha nem tud, akkor vízhiányos, ha tud akkor sóhiányos hÅ‘kimerülésben szenved.

Ne feledkezzünk meg páciensünk hűtéséről, vizes borogatásokkal, legyezővel. Fontos a pihenés, a felépülés napokig tarthat.

 

            A hőguta a legsúlyosabb formájú hőártalom. Ekkor a kompenzáló – hőháztartást szabályozó – folyamatok teljesen felmondják a szolgálatot. A test túlmelegszik, hőmérséklete meghaladja a 41 C fokot. Nagy melegben való munkavégzéskor, sportoláskor léphet fel. Tulajdon képpen ez az az állapot, amikor a fentebb említett napszúrás, víz és sóhiányos hőártalmak együtt jelentkeznek. Tünetei hasonlóak, csak sokkal fokozottabbak: gyakori a tudatzavar, ájulás, görcsök, forró és száraz bőr, szapora pulzus, ritmuszavarok.

A magas centrális hőmérséklet hatására az egész testet érintő folyamatok indulnak el: felborul a metabolizmus, az elektrolit háztartás, a szervekben működési zavarok, majd károsodások lépnek fel.

Ha lehetőségünk van rá, azonnal hívjunk orvosi segítséget, mivel a beteg állapota folyamatosan romlik.

A segítség megérkezéséig legfontosabb, hogy lehűtsük a beteg testét. Akár radikális módon jeges vízzel. Fektessük közben a sérültet árnyékba, megemelt felső testtel. Figyeljük keringését, légzését. Keringésmegállás esetén kezdjük meg az ujraélesztést, tovább folytatva a hűtést.

 

Mint fentebb láthattuk, a nagy meleget egyáltalán nem szabad lebecsülnünk. Különösen figyeljünk a gyemekekre és az idősekre, mivel náluk a védekező folyamatok még-, vagy már- nem működnek megfelelően.

A hangsúlyt a megelőzésre kell tennünk. Egyrészt igyekezzünk elkerülni a túlmelegedést, másrészt pedig megfelelő ruházattal,víz és ásványi anyag (elektrolit) bevitellel segítsük a kompenzáló folyamatok működését.

Nem elhanyagolandó az aklimatizáció szerepe. A nagy meleghez fokozatosan hozzá kell szoktatni a szervezetet. A tavaszi természetjárás, edzések fontos alapját képezik a nyári meleghez alkalmazkodott fizikai erőnlétünknek. Egy meleghez tökéletesen alkalmazkodott szervezet kevesebb sót izzad ki, megelőzve az elektrolitháztartás felborulását.

 

 

Ruházatunk legyen, világos színű, laza, szellős, lehetőleg az egész testfelületünket takarja. Személyes véleményem, hogy a vizet felszívó gyapott ruházat nagy melegben sokkal előnyösebb a legtöbb sportoló által előnyben részesített műszálas technikai öltözettel szemben. Fejünket védjük szalmakalappal, kendővel, tarkónkat is takató légiós sapkával. Ezeket akár be is nedvesíthetjük.

Könyvészet:

• Zacher Gábor: Mi van ha lehűlünk vagy túlmelegszünk – jegyzet
• Arafat – Vass: Primul ajutor calificat, manual SMURD ( Képesített elsÅ‘segélynyújtás – rohammentÅ‘k tankönyve)
• Titirca L: Conduita in urgente medico – chirurgicale ( Magatartás belgyógyászati és sebészeti sürgÅ‘sségi esetekben)
• GÅ‘bl G: Oxiológia
• Jevon – Philipp: SürgÅ‘sségi ellátás és elsÅ‘segély
• Betlehem József: ElsÅ‘ teendÅ‘k sürgÅ‘s esetekben – elsÅ‘segélynyújtás